Szerintetek ez elfogadható?

Apám mindig is egy nagyon rossz ember volt, többször volt börtönben is, Anyukám már rég elvált tőle. Sose foglalkozott velem, ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mintha az Apám lenne. Ha jön hozzánk (nagyon ritkán) akkor rám sem néz, csak köszön, majd leül a kanapéra telefonozni. Mondtam neki múltkor, hogy ezt otthon is tudja csinálni, aztán hosszas másodpercek után vissza kérdezett, hogy: mi?

Szóval még a füle is kizár engem.

Havonta talán 1x felhív 3 percre, hogy megkérdezze mizu, de van, hogy 1x se...

Október 20.-án volt a 17.-ik születésnapom, majd Apám felhívott kb. november 10.-én, hogy boldog !!16.-ik!! születésnapot utólag. Annyira mérges lettem rá, hogy letettem a telefont, azóta megint semmi, gyanítom karácsonyig nem is fog keresni.

A (tudtommal) egyetlen lányának a korát se tudja...

Én csak normális apa - lánya kapcsolatot szeretnék, de úgy látszik, hogy ez nekem sose fog megadatni...