Akiknek elváltak a szülei, tartjátok/tartottátok azzal a szülőtökkel is a kapcsolatot, akivel válás után nem éltetek együtt?

"Szerencsére" már felnőttként (25 évesen) éltem meg, hogy apám lelépett (másik nőért - de már közben is kavart vele évtizedek óta, gyerek is volt belőle - de még előttünk).

Előtte sem volt igazán kíváncsi senkire, saját magán kívül persze (például diplomaosztómkor bementünk közösen a családdal, de ő a kocsiból ki sem szállt, még fényképezkedni sem jött oda...).

Utána váláskor konkrétan ki akart minket az utcára tenni, elég nagy harc volt az egészért, végül hivatalos értékbecslés (ingó/ingóság megosztás) után öcsémmel kifizettük az ingatlan felét neki. Igaz utána sem hagyott békén, hiába volt hivatalos papír róla de az ügyvéd "kiokosította" szóval azóta csöndben van, szerencsére.

Néha még van 1-2 infó róla, hogy üzenget anyámnak, hogy ő nem haraggal vált el meg, hogy reméli jól van stb. Felőlünk nem érdeklődik, bár rám haragszik is, mert nem engedtem neki, hogy anyámat, öcsémet és engem kitegyen az utcára meg kicsikarjon még több pénzt.

17 éves voltam mikor szétmentek a szüleim, apukámé volt a ház, így ő maradt benne és én is vele.

Anyukám visszament a szülőfalujába, ami elég messze van mindentől tömegközlekedéssel, főleg Budapesttől, ahol tanulok. Viszont legalább nagyon jó lett a kapcsolatunk, minden nap beszélünk, pár hetente megyek hozzá hétvégére, jót tett a távolság :)

Apukámmal, -akivel élek- viszont alig beszélünk napi pár mondatot, de nem mondanám, hogy rossz a kapcsolatunk.