Aki nárcisztikus szülő mellett nő fel,annak torz képe alakul ki a szeretetről?Mit gondoltok erről?

Párom anyja is ilyen. Csak ő felnőtt fejjel értette azt meg, hogy valóban az anyja ilyen személyiség. De a maga eltorzult és toxikus módján szereti. Mióta ezzel tisztában van a párom sokkal jobban tudja ezeket a hisztiket lekezelni és megbocsátott neki. De ugyanakkor megtanulta a hülyeségeit nem felvenni, felismeri a játszmáit amikből már az elején kiszáll és meghúzza a határait. Szereti, mint az anyját, elfogadja hogy ő ilyen, ráhagy dolgokat. Mégis tartja vele a kapcsolatot, vesz neki ajándékot, felhívja és ha kell segít neki.

Más meg húszas évei elején jön rá, hogy az egész élete el lett baszva miattuk, megszakít minden kapcsolatot velük és soha többet a környékre se néz. Valaki menekül, valaki beleáll. Én mindkét oldalt meg tudom érteni.

> szerintem egy ilyen embert nem lehet szeretni,legalábbis én nem tudnám.

Miért vagy ebben olyan biztos?

A szeretet nem azt jelenti, hogy az illető személyiségének és viselkedésének minden aspektusát kedvelned kell. Hiszen senki nem tökéletes sajnos, mindenkinek vannak jellemhibái, kinek kisebbek, kinek nagyobbak. De még ezekkel együtt is lehet az illetőnek szerethető oldala. Tehát nem fekete-fehér ez az egész, nincs két véglet, hogy valaki mindig normális és "szerethető", vagy állandóan toxikus és elviselhetetlen.