Anyám állandóan bántó és durva megjegyzéseket tesz rám, nem tudom hogyan reagáljak?

Egyszerűen van hogy annyira durva ès lenéző hangnemben mondja hogy nèha bekönnyezek és sajnos ezeket már nem tudom elnézni sem megbocsájtani...

Akármennyire is elengedem a fülem mellett, ami sok az sok.

Pl. Hoztak süteményt, mondtam én nem kérek, nem kívánom, nem amúgyse vagyok édesszájú.

Erre megszólal hogy ,, jaj, más lány már zabálná, ÉRTED ZABÁLNÁ a süteményt, egyszer majd megdöglesz az éhsègbe már" meg ilyet mond nekem hogy majd egyszer holtan talál rám a szobában mert hogy éhen halok...

Általában az ètellel kapcsolatban szokott ilyeneket csinálni, gyakran hozzámvágja hogy más 22 éves lány hogyan és mennyit zabál és de jól teszik... de van hogy egyszerűen hozzámvág ilyeneket hogy "nyomorék kislányka" "nyomika, lelkibeteg kis ge*ik vagytok".

Közben semmi bajom sincsen, az én lelkivilágomban béke van! Ha kifejezem hogy nem esnek jól amiket mond nekem akkor csak tovább folytatja... "na egyből megsértődtél, sértődős gyenge ge*ik vagytok"

Fogalmam sincs kikre érti a többesszámot, szerintem a többi velem egykorú lányra. Nyomi gyerekek, semmirekellő fiatal lányok... csak így mindenkire akiben hibát talál.

Azért mondja ezeket rám mert eltérek az ő elképzelésétől, mert szerinte egy 22 éves már legyen asszony, mosson, főzzön, takarítson, legyen barátja/férje, legyen kihízva mert neki csak az a szép, mindenki más csontváz és undorító, tehát legyen IGAZI ASSZONY, én meg szingli vagyok, dolgozok, próbálom élvezni az életet amennyire tudom...csak már megint annyira lehúzott, hogy elment az életkedvem is...

Kiskoromban is folyamatosan ezeket hallgattam, nagy bélyeget nyomott az önbizalmamra..:(