Mit szólnál ahhoz, ha a 25 éves gyereked a párjával el akarnának költözni Oroszországba?

Huszonnégy éves koromig éltem a szüleimmel (ekkor szereztem meg a mesterdiplomámat), akikkel mindig is nagyon jó és szerető kapcsolatom volt. Szóval huszonnégy évesen elmondtam, hogy Olaszországba fogok költözni, összeköltözök a párommal (aki olasz). Ez egyébként régi vágyam volt, már húsz évesen szóvá tettem, hogy nem szeretnék Magyarországon élni, hiszen más országokat sokkal szimpatikusabbnak és vonzóbbnak találok, például Olaszországot.

Nyilván nem örültek, hogy kevesebbet látnak, de elfogadták a döntésemet, mert végtére is ez az én egyetlen életem, nekem kell eldöntenem, hogyan szeretnék élni. Sírtak miatta, ahogyan én is, de hát én nem akartam lemondani az álmaimról, ők meg nem akartak olyasmit rám kényszeríteni, amit nem szerettem volna. Az én esetemben azért annyi pozitívum volt (van), hogy két testvérem is van, akikkel szintén nagyon jó a kapcsolatuk és egyikük se tervez elköltözni az országból.

Évente általában négyszer látogatok haza (sajnos vannak helyzetek, amikor közbejön valami), ezenkívül hetente szoktunk telefonálni vagy Skype-olni. Szerintem ez még mindig jobb, mintha ugyanúgy Budapesten élnék, de gyűlölnénk egymást és soha sem beszélgetnénk.

27/N

19# "Fidesz az egyetlen párt, ami képes egy minimális szintet kihozni ebből a szaros országból."

Valóban minimálisat, a lehetőségekhez képest a béka seggével egyvonalba lévőt. Mert gondolom ezt érted minimális alatt.

Nem a maximálisat kéne?

A minimális esetén el kéne zavarni, nem? A cégedből is kib@szod akivel minimális a profit és addig keresel amíg megtalálod aki maximumot kihozza. Akkor is kib@szod, ha ő foggal körömmel ragaszkodik a székéhez, mert mondjuk qrva sok pénzt "csinál magának" amíg a megbízásodból és az engedélyeddel betölti az állást. Mert te a maximumot várod el a cégedben. Te koplalsz, a beosztottad meg százmilliókat lapátol magának.

Aztán egy másik cégtulaj azt mondja neked, ez milyen jó alkalmazott, minimum szinten tartja a cégünket. :-o