Mit tegyek, mit tanácsoltok, mi a legjobb megoldás? (a többi lent)

"Szerintem hagyd békén ezzel, ez az ő dolga" Részben. A szüzesség el nem vesztése, annak akinek ez számít, eléggé mérgező. Csak nem szégyen a szülőnek, ha segíteni akar.

"majd ha lesz barátnője" Nem lett 38 éves koromig.

"vagy mondani akar erről valamit, akkor úgyis beszámol róla." Csak anyámmal tudtam volna, de vele 20-ig nem akartam, utána meg már túl égő volt.

"És nem kell azt gondolni már mindjárt, hogy biztos meleg" Ez a legvalószínűbb.

"Én kicsit fiatalabb vagyok, 19 éves és lány" Hát ez az. Nektek társadalmilag a 24 éves és szűz sem gáz.

"ha valakivel randizgatnék vagy alkalmi kapcsolatom lenne, azt sem mondanám el" De az legalább látszik, hogy randira mész.

Ne mérjük a kettőt egymáshoz, mert nagyon nem ugyanaz!

#21 leszavazók! Tetszik-nem tetszik, van egy társadalmi kettős mérce, ami szerint egy fiúnak bizonyos kor felett gáz szűznek lennie, a csajnak meg még nem.

Intelligensebb környezetben erről hallgatnak a kívülállók vagy csak 1-2 óvatos tapogatózó kérdést tesznek fel, és annyiban hagyják a témát, mondván, ez az ő dolga. Bunkóbb helyeken megindul a keményebb kérdezősködés vagy csesztetés. Én gyakorlatilag csak a tapogatózást kaptam, de azért - szerencsére csak ritkán - elő-előjött a téma. Van, amikor enyhe presszióval, ami lényegében értékítélet is. De tanácsot adni vagy négyszemközt elbeszélgetni senki sem mert/akart a helyzetről, hogy ha már annyira szar szerinte a helyzetem, akkor szerintem is az e, és mit lehetne tenni ellene.

A gyereknek meg kell tanulnia biciklizni. Ebben támogatni, bátorítani kell. Ha x éves korig nem megy, akkor kicsit keményebb eszközökkel kell fellépni e téren. A szexre is ez a helyzet, mert - aszexuálisok kivételével - meg kell tanulni, mert alapvető a családalapításhoz, a bensőséges kapcsoalthoz és az általános jó közérzethez, hangulathoz (ha olyan az ember). Ezzel csak az a baj, hogy amikor pont el kellene kezdeni a szexszel foglalkozni, addigra a gyerek/ifjú egyre önállóbb és egyre jobban titszteletben kell tartani a magánszféráját, hogy miről szabad őt kérdezni és miről nem. Utána meg már elvileg önálló felnőtt, amikor ezt hatványozottan nehezebb. Holott lehet, hogy égetően szüksége lenne a segítségre, csak nem meri kérni.

Régen legalább voltak bordélyok, ahová, ha félt a fiú, el lehetett vinni, és akkor megszűnt a félelme.

Aláírom: aki magától, csábítással - nem pénzért - tesz szert szexpartnerre, az érettebb, ez a szüzességelvesztés értékesebb, mint aki pénzért teszi. De ha másképpen nem megy, akkor így kell.

Szerintem, az a fiú(!), aki 23 évesen még szűz, az húzzon el qwa gyorsan egy terapeutához, hogy mi az oka a félelmének, a töketlenségének. ÉS aki ennek ellenére szűz marad 27 évesen is, akkor az legalább kéjhölgyel essen át a tűzkeresztségen, hogy ha egy valós és önkéntes szexpartner felbukkan, akkor legalább ez ne legyen akadály, ne lehessen ez a félsz alapja.

Úgyhogy még egyszer azt mondom: Az apa szervezze le a találkozót a terapeutával, és ezt ajánlja a fia figyelmébe. Minden szexuális témától függetlenül. Én lényegében így kerültem el pszichológushoz és így tettem szert párkapcsolatra.

41FHET

Hát, szülőként kissé lecsúsztál arról, hogy a 20 éves fiadat próbáld meg szocializálni.

Barátai vannak egyáltalán?

Voltak barátai kissebb korában?

Talán az ismerőseit célozhatnád be utalgatásokkal, csak ahhoz beszélőviszonyban kéne lenni velük.

Nekem olyan szüleim voltak pontosabban anyám engedékenyebb volt, de apám mindenkit tiltott, én meg nem mehettem sehova, nem beszélhettem semmiről, nehogy kiderüljön mennyi szir szart lopkodott össze a munkahelyeiről és rejtegetett a pincébe még rendszerváltás körül.

(ilyen 10 mázsa cukrok, vörösréz, fűtőolaj hordószámra, pálinkafőzők, zsákszámra leveles meg vágott dohány stb)

Szóval ha átjött valaki hozzám, már menteka megjegyzések, meg akkor is ha én voltam el túl sokáig, max egy órára engedtek el a szomszéd utcába is, a kocsmáros osztálytársam meg el volt tiltva.

#26: És ki mondta, hogy nem az? A 100+ fős férfi környezetemben minden 21 éves srác csajozott több-kevesebb (de nem nulla) rendszerességgel, kivéve engem és még maximum 5 srácot. Utóbbi 6-tal minddel volt kisebb-nagyobb személyiségi-pszichés baj.

Az, hogy ha valaki ilyen jellegű témában azt mondja, hogy minden oké, az azt jelentheti, hogy minden ok vagy az ellenkezőjét.

Mellesleg: pont az ismeretségi körömben volt olyan gyerek, akire sosem volt panasz, elvileg minden oké. De valamiért csak felakasztotta magát. Azt nem viccből teszik a csendes emberek.