Ha fiatal lennél és külföldre költöznél, s ott alapítanál családot, megtanítanád a gyerekeidet magyarul?

Fiatalon jöttem ki nyugatra, és itteni férjem van.

Mind a két gyerekemmel 3 évet maradhadtam itthon, ezalatt napközben csak magyarul beszéltem velük.

Mikor a férjem hazajött, mindhárman automatikusan átváltottunk az itteni nyelvre, és ez soha nem okozott gondot.

A gyerekek soha, még véletlenül sem cserélték össze a két nyelvet.

A férjemnek soha semmi kifogása nem volt ezellen, büszke volt, hogy már fiatalon kétnyelvűek a gyerekei.

Mivel itt jártak iskolába, az anyanyelvük természetesen az itteni lett, de mivel egymás között mindig a magyar ment, enyhe akcentussal ugyan, de ma is tökéletesen beszélik.

A lányomnak - és erre igazán nem számítottunk -, remek állása van, és éppen azért kapta meg ő és nem más, mert jól beszél magyarul.

Ez volt a tortán a hab.

igen, mashogy nem tudna komunikalni a nagyszuleivel

"Na és akkor vissza térve az itt született, vagy kicsiként idehozott gyerekekre, az a tapasztalatom, hogy nem akarnak magyarok lenni. Ők ide születtek, itt nevelkedtek, itt vannak barátaik"

nyilvan. itt senki nem beszel nemzetisegrol. en se vagyok angol, es nem is leszek soha, mert nem abban a tarsadalmoban nottem fel. de angolul attol fuggetlenul beszelek

"és közel anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet"

nem kozel, hanem konkretan az az anyanyelvuk

"a magyar rokonok pedig felejthetőek, ahova nem szívesen mennek"

akkor az a rokonsag szegyellje magat, nem a gyerek hibaja ha nem tartja oket szerethetonek

NEM.

41 éves férfi vagyok, nem voltam még nős, nincs gyerekem, és nem tervezek sem házasságot, sem gyereket a következő 120 évben.

Külföldre magamtól nem költöznék, éppen azért, mert nem tudnám megszokni a nyelvet. Minden mást meg lehet szokni: a miénktől eltérő éghajlatot, ünnepeket, szokásokat, öltözködést, ételeket, időbeosztást, stb. csak a nyelvet nem. A magyar nyelv hozzám tartozik, a részemmé vált, ez a nyelv természetes nekem. És bármilyen jól beszélnék egy idegen nyelvet, soha nem érezném ezt. Mindig azt érezném, hogy aki azon a nyelven beszél, az nem én vagyok. Hozzám a magyar nyelv tartozik, nem az a másik. Éppen ezért nem költöznék saját akaratomból külföldre. Csak akkor hagynám el az országot, ha háború elől menekülnék.

Ha külföldre költöznék, azt csak menekültként tenném. De ha menekült lennék, akkor hálás lennék annak az országnak, ahol befogadnak, és alkalmazkodnék hozzájuk. Igyekeznék minél jobban beilleszkedni, és minél kevesebbet beszélni. Részben azért, mert meghúznám magam, de részben azért is, mert nyilván továbbra is nehezemre esne az ottani nyelvet használni. Mert az nem az enyém. De magyarul nem szólalnék meg külföldön. És ha külföldön születne gyerekem, akkor nyilván azt hallaná tőlem is, amit másoktól. az ottani nyelvet. Akárhogyan is beszélek vele, neki az ottani nyelv lesz a megszokott, az lesz az anyanyelve, ahogy nekem a magyar. És nem zavarnám meg őt egy másik nyelvvel, ami csak nekem fontos, és neki nem természetes.Ezért külföldön nem tanítanám meg őt magyarul. De természetesen, ha hazaköltöznék vele Magyarországra, akkor igen. Akkor ő is a magyar nyelvet hallaná mindenhol, az lenne neki a természetes, ezért én is magyarul beszélnék vele, mert nekem is az a természetes.

100% hogy nem, nem is engednem hogy magyarorszagra menjen

mo egy kupac fos, senkinek sem kellene ott lennie es maradnia

(21 L aki 19 evesen kulfoldre koltozott mo-rol)