Ha fiatal lennél és külföldre költöznél, s ott alapítanál családot, megtanítanád a gyerekeidet magyarul?

Én csak magyarul szolok hozzá. Az anyukája meg japánul.

A kinti világ pedig megtanitja angolul...

Rosszabb esetben egyik nyelvet sem fogja jól beszélni,és idővel mi alkalmazkodunk hozzá.

"a kötődésem a magyar nyelvhez is kisebb lett"

Hát igen, ha fontos neked, hogy megmaradjon a kötődés

"lassan 10 év külföld után magyar barátok nélkül",

akkor tenni kell érte, nem csak sodródni az árral: először is azért, hogy saját magad ne felejts el magyarul - és akkor fogsz tudni tenni azért is, hogy a gyereked megtanulja. Ha feladtad, senki más nem tehet semmit, csak rajtad múlik...

Még egyáltalán nem késő elhatározni, hogy igenis mondjuk napi min. egy órát arra szánsz, hogy magyarul olvass vagy ilyesmi, mert még teljesen jól, és hibátlanul tudod kifejezni is magadat, meg helyesen írni is tudsz. A világ minden részén élnek magyarok, akikkel felveheted a kapcsolatot, online is tarthatsz élő kapcsolatot magyarokkal szóban is, írásban is, olvashatsz szépirodalmat, híreket, meg minden mást, amit csak akarsz, nézhetsz filmeket magyarul, meg bármi, itt az egész internet a kezedben. Csak rajtad múlik, tényleg.

"magyarra váltani nehezebb"

Maga a váltás a nehéz. De aztán már megy, ha csinálod. Senki más nem csinálhatja helyetted. Csak némi időt kell szánni rá, hogy magyarul kommunikálj, mégpedig minél gyakrabban, lehetőleg napi szinten.

Nagy kár lenne, ha hagynád, hogy lassacskán valóban elfelejtsd. Tényleg nagyon megbánhatod később te is, meg a gyereked is bánhatja majd, hogy nem tanítottad meg neki, pedig annyira azért nem lenne nagy ügy, hiszen te már anyanyelvedként beszéled, és a nyelven keresztül értené majd a gyerek is, hogy hol is vannak a gyökerei, hogy milyen kultúrából származnak a szülei, stb., ami nagyon fontos szerepet játszhat majd nem csak a kettőtök kapcsolatában, hanem az önértékelésében is, ami ha csorbát szenved, nagyon is megnehezítheti az egész életét.