Ha a szüleid nem engedték hogy olyan iskolát, hivatást válassz amit mindig szerettél volna, hogy dolgoztad fel később?

Én nem gitározhattam régen, mert drága volt. Megvettem most és gitározok tök egyedül netről. Nem kell bonyolítani!

Nem azt tanultad, akkor tanuld ki most estin, levelezőn! Mindent meg lehet oldani! Ösztöndíjak is vannak!

Én is egy ideig a szüleimet okoltam, aztán rájöttem hogy igazából tudtam volna tenni ellene, csak lehet, hogy egy kicsit (nagyon) kényelmetlenebb lett volna.

(Egyetemi tanulmányaimat támogatták szó nélkül, és kényelmesebb volt ott "lézengeni", mint hogy elmenjek dolgozni vagy mást tanulni, amit kevésbé támogattak volna... pedig jelenleg sokkal több haszna lenne.)

Bár kitartok amellett, hogy sokat ártott a felfogásuk (miszerint nekem egyetem kell, és nem pedig fizikai munka), és ennek a mai napig iszom a levét (mert tényleg nagyon belémverték, és egy baromság), de az, hogy így alakult elsősorban az én hibám.

Barátkozz meg a gondolattal, hogy ez leginkább miattad alakult így. Akár el is költözhettél volna tőlük, elkezdhettél volna dolgozni tanulmányaid mellett, és máris nincs beleszólásuk. Csak hát ugye.

Nekem felborult az egész életem, de már nem lehet változtatni. Egyik részről (anyagilag) sokkal jobb irányba fordult, másik részről meg mai napig utálom a munkám.

Mentős szerettem volna lenni, de csak mentőápoló, nem tiszt. Nem engedték, mérnök lettem, az volt erőltetve, mert szerintük "mérnöki diplomával is lehetsz mentős, de mentőápoló végzettséggel csak mentős lehetsz". Elfogadtam az érveket, elmentem egyetemre. Csak aztán mire meglett a diploma, ahogy az lenni szokott, lett kapcsolat, összeköltözés. Kapcsolatnak vége, albérlet maradt, azt egyedül kellett fenntartani. Új kapcsolat, esküvő, gyerek, saját lakás, hitel.

Most már hova váltsak? Nem panaszkodok, nettó 380-400 között kapok egy hónapban, de ebből kell élnünk. Hiába a feleségem fizetése, ha most elmennék mentős sofőrnek (mert egészségügyi végzettség nélkül max az lehetnék), nettó 180-200 körüli fizetés + a túlóra? Szabadidő is kevesebb lenne, a felelősség teljesen más jellegű, a fizetés is fele annyi, nem is tudnánk fenntartani amit elértünk, bedőlne minden amit építettünk.

Anyagilag jó irányba fordultak a dolgok, amiért szüleim rám erőltették az egyetemet. De nem szeretem a szakmám és már késő váltani. Azt gondolom örök seb lesz a szívemben, mert minden alkalommal gyermeki csodálattal nézem a piros (narancssárga) egyenruhát és a kék villogós sárga autót, mai napig magyar és angol videókat nézek róluk és bár nem alakult rosszul az életem, örök tüske marad a "mi lett volna ha...", hisz ez már nem derül ki soha.