Elmondjam legalább az anyámnak a titkomat? Vagy a kiborulás garantált egy ilyen helyzettel kapcsolatban?
Másodéves egyetemista vagyok, a családom átlagos. Mikor felvettek ide, tudtam, hogy sok támogatásra tőlük nem számíthatok és nem azért, mert ne szeretnének/akarnának támogatni, hanem mert nagyon nincs miből. De dolgoztam 16 éves korom óta, szóval úgy voltam vele, hogy majd vállalok diákmunkát az egyetem mellett, sokan csinálják. Viszont hiába volt néha két munkám is, pénzem alig. Mellé a sulira sem tudtam annyi időt és energiát szánni, amennyi jó lett volna… Úsztam a tanulással, 0-24 fáradt voltam, semmire nem volt időm és mellé még pénzem se nagyon. Azt éreztem, hogy ezek lennének a legszebb, leginkább gondtalanabb éveim, mégis csak erre a robotolásra fogok emlékezni majd belőlük.
Nyáron, a vizsgáim után éltem egy barátnőm ajánlatával, hogy bemutatna valakinek… Azóta tart a dolog.
Igen, fizet nekem azért, mert vele vagyok, értsétek ezt minden értelemben. De egyenesbe is jött az életem, nem kell izgulnom az anyagiak miatt, nem 2-3 lakótárssal élek együtt és jut időm mindenfélére. Legyen az az egyetem, nyelvtanulás, sport, hobbi, bármi. Csinálhatom azt, amihez kedvem van, mert időm is és pénzem is van rá. Mindig szerettem volna utazni, világot látni, most sorban pipálhatom ki a bakancslistás helyeimet, élményeimet. De sokszor van, hogy szeretnék beszélni erről valakinek/valakivel. Vagy csak úgy megosztani a gondolataimat, aktuális problémákat.
A szüleim semmit nem tudnak erről, nem is gondoltam, hogy ez eddig fog tartani (még mindig tart)… Anyukámmal beszélünk minden nap, reggel-este és néha annyira szeretnék vele őszinte lenni, de nem tudom, hogyan fogadná.
Kényes, nehéz téma ez.
Tudom, hogy sokan élnek így, főleg korombeli lányok. Nem büszkeségből írom ki a kérdést, vagy hogy bárkit is megsértsek, provokáljak. Tanács kellene, mert erről senkinek sem beszéltem még.
válasza: válasza:28# Ezen a negyven kürülön nekem is megakadt a szemem. A születési óráját is tudná kb.
De, ha igaz, kérdező, attól, hogy nem neveznéd magad prostinak attól még az vagy. Nem útszéli, az csak a munkafelvétel helye. Nem bántásból, csak tisztázni érdemes. Qrva vagy, ennyi. Nem kell ennek ilyen feneket keríteni. Addig vagy biztonságban, amíg a titkod csak a tiéd. Eszedbe ne jusson bárkinek is elmondani!
válasza:Tehát azt sem tudják, hogy mostanában sokat utazol?
"Mindig szerettem volna utazni, világot látni, most sorban pipálhatom ki a bakancslistás helyeimet, élményeimet. "
Hallod, ez még veszélyes is lehet, ha nem tudják, hogy hol vagy.
Ne akadjunk már fenn ezen. :)
Maximum sb. az, ami vagyok.
Persze, ő tudja, hogy nem leszünk együtt örökké, meg hogy ez nem egy tipikus párkapcsolat.
Az meg ne legyen már ekkora téma, hogy nem írom le a pontos életkorát. Én tisztában vagyok vele, de a kérdés szempontjából irreleváns.
válasza:Mi az, amiről beszélnél anyudnak? Ha jól értem, az örömödet akarod megosztani vele, az utazást, az ajándékot, a jó dolgokat? Ha nagyon szeretnéd, mondd el így. Van "valaki", akivel utazol, akitől az ajándék van. Nem, bemutatni még nem szeretnéd, mert nem tudod, mennyire lesz komoly.
A sugardaddy dolgot nem mondanám el, maximum szépítve, hogy valamivel idősebb és a tenyerén hordoz.
Próbálj a lehető legközelebb maradni az igazsághoz, mert ahogy olvasom, már így is kezdesz belekeveredni a ferdítésekbe.
Nem ítéllek el, bár nekem csóró egyetemistaként is azok voltak a legszebb éveim, de mikor volt olyan hónap, hogy 2000 Ft volt a teljes havi kajapénzem, lehet, hogy én se mondtam volna nemet egy ilyen ajánlatra. (De akkoriban még nem volt ekkora divat, vagy én nem mozogtam olyan körökben, felnőtt fejjel lepődtem meg csak rajta, mennyien csinálják. :D) De tény, hogy ez olyan titok, amire nem fogsz nosztalgiával mosolyogva visszatekinteni, hogy oh de bohó voltam.
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem megertik majd, vegtere is a legosibb mesterseget uzod.🤷♀️
🫂👱♀️🧓🍆💰👙
Az, hogy ki mitől boldog, ki hogyan élvezi az életet, szerintem relatív. Egyik barátnőm pl. kollégiumban, diákhitellel, starbucksos állással boldog. Elhiszem, hogy ő így is tud élni, nekem nem ment volna és nem is akartam volna úgy lehúzni X évet.
Nem gondolom hibásnak amúgy a szüleimet, nem is okolom őket ezért a helyzetért. Annyi, hogy sosem volt meg az a meghitt, boldog családi légkör otthon és ez nekem mindig hiányzott.
Pl. a karácsonyok nálunk mindig kiabálással, megsértődéssel telnek és az egészet elviszi az a "legyünk már túl rajta" hangulat. De ez igaz kb. az összes ünnepre, családi eseményre. Nálunk sosem volt közös filmezés popcornnal, chips-szel, sosem ültünk le kártyázni, társasjátékozni. Nyaralni utoljára szerintem 10 éve voltunk... Ahogy kirándulni, kikapcsolódni is. Sosem voltak közös programok, otthon mindenki eléldegélt a maga szobájában, vasárnaponként 20 perc alatt megebédeltünk közösen és ennyi volt a nagy családi élet.
Másoknál pedig mindig láttam, hogy mennyire megvan az összhang, hogy karácsonykor hogy készülődnek, díszítenek, sütögetnek együtt, hogy milyen jó egy pizzarendelős, társasjátékozós este.
És én erre mindig vágytam, így belegondolva nagyon szeretethiányos voltam/vagyok...
Most pedig ezek megvannak és emlékszem, hogy Húsvétkor mennyire jó volt, hogy segített feldíszíteni a lakást, vagy hogy nála sütöttünk együtt. Vagy minden utazás, kirándulás, túrázás előtt olyan izgatott vagyok, mint egy kislány. Szóval nem csak azért vagyok hálás, mert anyagi biztonságot nyújt, hanem azért is, mert így van, akivel ezeket átélhetem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!