Van itt olyan, aki felnőtt vagy tinédzser fejjel megszakította a kapcsolatot az egyik- vagy mindkét szülőjével?

Sziasztok,

Nem megoldást keresek itt, csak a történeteitekre vagyok kiváncsi nagy vonalakba illetve tanacsokra ha van, ilyen szituacioval kapcsolatban.

Szerintetek mi az a határ, amit meg kell húzni és meg lehet szakítani a kapcsolatot, ugymond fejfajas nélkül?

Nyilván mindenki masmilyen szinten van érzelmileg, de az ilyen szitukban úgy vélem hogy a szülő/k már nem jelentenek olyan sokat erzelmileg. Vagy éppen igen, csak mérgező a kapcsolat… Szivesen meghallgatnám a torteneteiteket.

Nekem az egyik szülőmmel van problemam konkretan gyerekkorom óta. Most már felnőtt vagyok.

De abban a helyzetben vagyok hogy már nincs hova tovább.

Egy makacs és önző emberről van szó, aki eloterbe helyezi a saját büszkeségét és elveit a családja helyett, de szó szerint bármi áron.

És ha arról van szó, hogy szerinte az ég zöld és nem vagy hajlandó ezt elfogadni, akkor nem zavarná ha soha többet nem beszélnétek az életben, függetlenül attól hogy ki vagy.

Ilyen esetben mi a teendő? Megéri egy ilyen kapcsolatot fenntartani, annak az “árán” hogy inkább mindenben igazat kell neki adni (vannak könnyebb témák viszont pl gyereknevelésbe való okoskodás már kényesebb.) vagy inkább megszakítanátok?!