Apával megegyeztem, mégis zavarom őt?
37 éves vagyok, megegyeztem édesapámmal arról, hogy 1 évre hozzáköltözünk ketten, a férjemmel. Gyerek nincs. Apukám 69 éves, de aktív nyugdíjas. Anyukám meghalt.
Igazából amikor meghalt, én sokkot kaptam. Hogy fel tudjam dolgozni, azért jöttem hozzá + így fel tudjuk újítani a lakásunkat is, nem kell dobozok közt aludni.
Apánál kaptunk egy szobát, de a közös helyiségeken egyre többet cirkuszol, tőle szokatlan hangnemben. Pl ordít velem a konyhában, hogy azonnal menjek be a szobámba, mert ZAVAROM őt (ezt így kimondta), mert ő enni akar (nem fértünk el ketten egy nagy konyhában). Vagy simán kihúzza a lábam alól a széket, hogy az neki kell. Nem megkér, hogy adjam már oda, de mégcsak előre sem szól. Ami kell neki, a kezemből is elveszi. Engem simán odébbtesz, ha szerinte útban állok, itt se szól, hogy menjek már arrébb. A wc-ről is kizavar szó szerint, nem kér meg, hogy siessek, mert neki is kell.
Ha szóvá teszem, csak annyit mond, hogy nem áll meg az élet attól, hogy én itt vagyok, a tevőleges többi húzásáról nem hajlandó beszélni. Még olyan is van, amikor elgúnyolódja: "Mondjad, lányom, mondjad csak, nagyon figyelek" és vagy otthagy, vagy másról kezd beszélni.
Ez kb 1 hónapja van így, nem ismerek rá. Előtte nem volt ilyen. Már csak 2 hónap lenne hátra az egyezségből, most nem tudom, hogy menjünk vissza a dobozok közé egy amúgy is pici lakásba. Épp a cél előtt egy orrhosszal vagyunk, nem így beszéltük meg.
El nem küldött éppen, de csinálhatja azért is, hogy magunktól menjünk el hamarabb.
Érdekes, a férjemmel semmi ilyet nem csinál, őt tiszteletben tartja.
válasza: válasza:Hát én biztosan nem tolerálnám ezt! Hogy az apám rám nyisson, miközben a wc-n ülök!! Vagy kihúzza alólam a széket!!?
Mintha egy pofátlan kisgyerek lenne.
Elsőnek kérdőre vonnám hogy mégis hogy gondolja ezeket a viselkedési formákat?
De bármi is a válasza, költöznék pár napon belül. Inkább dobozok közt, mint egy ilyen nyomorult emberrel.
válasza:Szerintem előre fél az egyedülléttől, csak őrült rosszul mutatja ki!
Régen milyen volt érzelmi téren?
Kérdezz rá, hogy miért zavarod? Menjetek el?
Ha pedig nagyon zavaró, tényleg érdemes lenne átgondolni, hogy visszamenjetek a kicsi, de nyugodt lakásba!
válasza: válasza: válasza:Valószínű, hogy nem veled van baja, vagyis de. Mindjárt kifejtem:
Ha jól értem, nemrég hunyt el édesanyád. Részvétem.
Mindenki másképp gyászol. Szerintem apukád az a magányos gyászoló fajta lehet, aki amíg gyászol, egyszerűen képtelen maga mellett bárkit elviselni. Szerintem ezt magáról ő sem tudta, és jó ötletnek gondolta az összeköltözést. A férjedet eltűri, mert nem egy bunkó paraszt, de te más kategóriába esel.
Amit tudok tanácsolni: ha csak 2 hónap van hátra, próbáld meg ezeket a húzásokat ignorálni. Nem kell összeveszni, még csak nem is kell neki mondani semmit. Bármit mond, engedd el a füled mellett. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de ha érzelmileg függetleníted magad tőle (vagyis mintha nem az apád, hanem valami idegen lenne), akkor könnyedén meg tudod oldani.
válasza:Nézd, apukádnak elég volt abból, hogy ott vagytok. ÉRtem, hogy egyezség meg minden, de ha jól értem, az egy évből 10 hónap eltelt, ennyi ideje ott laktok nála... neki elég volt.
Vissza kell menni a saját lakásba, igen, dobozok közé, más is kibírta. FElnőtt emberek vagytok, de nem tudtok együtt élni. Hát akkor mindenki menjen a saját kuckójába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!