Férfiak hány évesen éreztétek magatokat először késznek a gyermekvállalásra? Hogyan zajlott a párotokkal az a beszélgetés, mikor megegyeztetek, hogy babát szeretnétek?

Onnantól, hogy eldöntöttük, hogy összeházasodunk, tudtuk, hogy a baba már nem jöhet rosszkor. Aztán persze jó, hogy amíg nem szoktunk össze, meg nem lett meg a házfelújítás, addig nem jött, de ha jött volna, akkor is örömmel vártuk volna.

Az meg gyerekkorom óta természetes volt, hogy ha nagy leszek, akkor nekem is családom lesz. Inkább az tartott soká, amíg megtaláltam azt, akivel családot lehet alapítani.

Olyan 5-6 évesen! Nem viccelek tényleg, kisgyerekként akartam saját gyereket, aztán ahogy öregedtem már nem. Persze mivel mondhatni kötelező ezért azt mondtam mindenkinek, hogy persze akarok kettőt.

Szóval nálunk ennek a fordítottja volt, két év együttlét után, mikor reméltem, hogy emiatt már nem megyünk szét mondtam meg, hogy nem akarok gyereket.

Én nem érzem magam annak. Szerintem soha nem is fogom már annak érezni.

34/F

Ez nem annak kérdése, hogy valaki kész-e!

Az igazi kérdés, hogy van-e elég pénzed egy gyerekre. Ha sokat keresel kész vagy rá, ha keveset akkor nem.

6-os! Nem vagyok az, sőt! Én sokkal felelősségteljesebb vagyok mint ő valaha is volt vagy lesz. Konkrétan megkérdeztem, hogy miért is akar gyereket, és gyakorlatilag nem tudott rá mit kinyögni, miközben nekem annyi érvem van a gyerek ellen, hogy fél óráig tudtam magyarázni. Azt mondtam neki, hogy győzzön meg, hogy mégis akarjak, kis túlzással meg se szólalt. A végén addig dolgoztam, hogy már ő sem akar. Tulajdonképpen meggyőztem, hogy csak lemondással járna az egész -ami amúgy igaz- és végül ezt maga is belátta.

A te férjed otthibázott, hogy nem puhított meg téged, csak bedobta a dolgot.

Nálunk ez a beszélgetés két éve megtörtént, és amúgy se vagyunk házasok, azóta is jól megvagyunk, köszönöm jó kívánságod. 😄