Mennyi idő után normális, hogy az ember azt érezze, hogy hiányzik az egyik szülője?

A szüleim elutaztak külföldre 2 hétre. Ez idő alatt én itthon voltam vigyáztam a házra és az állatokra a testvérem pedig a Balatonnál volt az unokatestvérünkkel és a nagypapánkkal.

A szüleinkkel nem annyira jó a kapcsolatunk de nem is rossz. Vállaltak gyereket csak tudja az ég, hogy minek ha kb életék a kis életüket amíg mi otthon vártuk őket. Amikor elég nagy lettem(ez 12 éves kor) én vigyáztam a testvéremre mindig. Én jártam érte suliba és vittem el a kis elfoglaltságaira illetve tanultam vele mondván, hogy úgyis belefér az időmbe mert úgysem tanulok otthon csak minden mással foglalkozok. Teltek az évek és a testvéremmel elég szoros lett a kapcsolatunk. Én lettem a pótanyja (ahogy sajnos az unokatestvéreimé is) és sokkal több mindent megosztunk egymással a mai napig is mint a szüleikkel. Olyan mintha két világban élnénk (az egyikben mi a másikban a szüleink)ahol ha találkozik a kettő egy idő után veszekedés a vége.

Azért mesélek egy kicsit a múltról hátha így jobban megértitek a kérdésemet. Szóval miután hazaért mindenki a nyaralásából az öcsémmel a szokásos módon üdvözöltük egymást(becenév amit csak mi használunk) majd köszöntem a szüleimnek negyed akkora lelkesedéssel. Aznap este ahogy mindig, elvonultunk beszélgetni egy szobába és őszintén bevallottuk, hogy egyikünknek sem hiányoztak a szüleink. Én meg csak nem is tudtam aggódni értük pedig elég sokat utaztak. Normális hogy egy 13 éves fiúnak és egy 19 éves lánynak ennyire ne számítson, hogy a szülei ott vannak-e vagy sem? Mikortól van az a függetlenségi kor,(vagy hogy mondjam) amikor már leválik a gyerek a szüleiről?