Már külön élek de mennék haza, úgy hiányzik anyu, normális ez?
Évek óta elköltöztem otthonról, anyum egyedül maradt (nincs párja és nagyjából mindig, mióta az eszemet tudom ketten voltunk csak). Nekem van stabil párkapcsolatom, így a párommal élek, azonban hiába nagyon jó és nagy kaland, borzasztóan hiányzik anyum, és sajnálom is, amiért egyedül van.
Sokszor megyünk hozzá, találkozunk, de hiányzik, hogy egy fedél alatt éljünk, üres így nagyon a lakás (előtte otthon éltünk a párommal).
Egyre rosszabb lesz csak, egyre inkább hiányzik, már abban gondolkodunk, veszünk egy nagyobb házat ahol megint együtt élhetünk. De nem tudom, ez mennyire normális, nekem párom van és saját életem, mennyire normális ennyire ragaszkodni hozzá?
válasza:Rohadtul nem normális.
Majd ha nem tudsz leszakadni anyádról, elhagy a pasid, aztán lakhatsz újra vele.
válasza:"már abban gondolkodunk, veszünk egy nagyobb házat ahol megint együtt élhetünk"
Ha a pároddal együtt, hármasban gondolkodtok ezen, akkor semmi gond.
Nem kell, hogy elszakadj tőle.
Ha viszont csak anyukáddal kettesben gondolkodtok összeköltözésen a párod háta mögött, az azt jelzi, hogy nem is olyan stabil az a párkapcsolat...
válasza:Én is egyedül élek , a lányaim felnőttek. De pl engem nem kell sajnálni az egyedüllét miatt, mert nem unatkozok, nem vagyok magányos. Van hobbim, ami által sok-sok ismerőst, barátot szereztem.
Az édesanyád is úgy gondolja, szüksége van rád és a párodra, vagy csak a te egyéni érzéseid az egész vágyakozás?
válasza:Szerintem azzal semmi gond ha nagy házat vesztek és abban lesz külön lakrésze anyukádnak.
"Sajnos" nálunk is az van hogy a gyerekek iszonyúan anyásak és jobban kötődnek mióta egyedül maradtunk hárman, félek is, hogy ez később nehezíti a leválást, nem mennek sehova szinte mindent 3an csinálunk. Nem is akarnak majd elköltözni (jó meg csak 16 a nagy), mindig mondják hogy velem maradnak. Imádom őket de néha mondom is hogy jó lenne egy lélegzetvételnyi idő egyedül :-)
Anyukád jól érzi magát azért egyedül ?
Ő jól megvan egyedül, azért nyilván magányosabb mint mikor ott laktunk. Amikor egyszer felújítás miatt ideiglenesen megint nála laktunk mondta, hogy ő szeret velünk élni. Ez is megforgatta a kést a szívemben.
Párommal különben nagyon jól megvannak, ő ebben benne lenne, akár egy ikerház formájában is, de hát arra egyelőre nincs kilátás anyagilag.
válasza: válasza:Szerintem az a normális, ha valaki szereti az édesanyját. Nekem is mindennap eszembe jut a sajátom (külföldön élek).
Nyilván jobban kötődtök egymáshoz, mivel egymásra voltatok utalva (se testvér, se apa) így meg szerintem pszichológiai okokból méginkább rendben van.
válasza:Miért gondolod, hogy el kéne szakadnod tőle? Hiszen él! A saját édesanyád! Úgy normális, ha szereted. Akit szeretsz, attól miért akarnál elszakadni? Majd ha eljön az ideje, úgyis kénytelenek lesztek elszakadni egymástól (amikor meghal)... Addig örülj, hogy vele lehetsz.
A párkapcsolat meg egy másik ügy. Úgy normális, ha a párkapcsolat miatt egyik félnek sem kell elszakadnia azoktól, akiket már a párkapcsolat előtt is szeretett (szülők, testvérek, többi rokon, barátok, stb.). De mivel minden nem fér bele a napi 24 órába, nyilván nem fog sikerülni ugyanannyi időt tölteni mindenkivel a párkapcsolat mellett is, mint addig. Ez még nem baj. Ez még nem kell, hogy elszakadást jelentsen bárkitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!