Anyum elkisért a nőgyógyászati vizsgálatra, de úgy érzem szégyelli az egészet. Ez normális?

vannak ilyen emberek, legalábbis vidéken jó párat ismerek, akik adnak arra, mások mit gondolnak róluk. a Te eseted abban speciális, hogy orvosi vizsgálathoz kell eljárnia veled, vagyis ebben a helyzetben támogatnia kellene, és csak sokadik szempontként kellene- már ha muszáj- hogy felmerüljön, vajon mások mit gondolnak erről?!

nekem ez nem tűnik természetesnek, biztos van valami szakmai megnevezése az efféle viselkedésnek, én csak azt mondanám, kicsit gáz az öreglány( hány éves amúgy, éd Te hány éves vagy? ) nem tudom van-e lánytestvéred, fiúd, vagy közeli barátnő, aki elkísérhetne a dokihoz, abban az esetben az ő segítségét kellene kérned, hogy menjen veled.

Mondd meg anyádnak, hogy azért láthatnak ismerősök a nőgyógyásznál, MERT ŐK IS OTT ÜLNEK, tehát nekik is bajuk van! Ha nem akarja, hogy a piacon megkérdezzék, hogy miért volt a nőgyógyásznál, akkor előzze meg a kérdést!

"Szomszéd: - Szia Juci! Láttalak a múltkor a nőgyógyásznál, mi a baj?

Anyád: - Szia én is láttalak, neked mi a bajod?

Szomszéd: - Jaj, nekem ez vagy az!"

És ezzel elterelődik a téma, de akár mondhatja, hogy az éves rendszeres rákszűrésre mentetek, mert nektek fontos az egészség!

Tényleg anyádnak lehet valami baja, nem ártana kideríteni!

"a rendelőben direkt nem is köszönt semmi ismerősnek, nehogy felismerjék"

Ja, mert az illetők föl nem fogják ismerni, ha nem köszön rájuk. :-)))

Anyukád egy hatökör.

Miért kísért el? Te kérted? Jobb lett volna, ha őszintén megmondja, hogy nem akarja, és együtt kerestek másik, alkalmasabb kísérőt (barátnőt, másik rokont).

Az meg eleve hülyeség, hogy bármilyen orvoshoz menést szégyell.