Fenntartanátok viszonyt ilyen anyával? Tudnátok szeretni?

Elég hosszú az egész, de annyi a lényeg, hogy gyerekkoromban csecsemőotthonba kerültem, apám alkoholista volt, putriban laktunk stb. Par hónapig voltam csak, mert a Nagyszüleim magukhoz vették, és ők neveltek, amíg éltek. Anya csak néha látogatott vasárnaponként az új pasijaval. Én minden vasárnap logtam az ablakban, lestem, mikor jön, és rohantam a kapuhoz, amint megláttam. Volt, ugye, hogy hiába vártam. Mikor már volt vezetékes telefonunk, felhívtam őket. Egy telken laktak a pasija anyjával, neki volt telefonja, és mikor hívta a telefonhoz anyut, akkor már tudtam, hogy nem jön , és borzasztó hisztit rendeztem szegény Mamáéknak.

Született egy húgom, akit a pasi a mai napig letagad, szerinte az én apámtól van, örökbe adták. Tehát 2 évvel azután, hogy anyamtol elvettek minket ( vannak testvéreim) , anyám ahelyett, hogy összeszedte volna magát, csinált még egy gyereket és örökbeadta, aztán eldegeltek kettecsken tovabb .

Anyagilag nemigen támogatott, néha egy-egy hónapban tudott adni egy kis pénzt a Mamáéknak, később a Nagynenemnek, aki utána nevelt.

Ő örökölte a Nagyszüleim lakását, egy gyönyörű nagypolgári lakást a 3. kerületben a Rózsadomb aljanal. Azt hittem végre együtt lehetünk, odajartam 2 percre suliba. Ő munkanélküli volt akkor, semmi nem kötötte őt sehova, de eladta gyakorlatilag fillérekért a lakást, hogy Csepelen vegyen egy 1+2 félszobás panellyukat,mert a pasija odavalosi és már úgy megszokta. Utána persze meg ő volt megsértődve, hogy nem akarok odakoltozni velük.

Tinédzser koromban viszonylag sokat látogattam őket suli után, de a (akkor már ) férjevel nagyon sokszor csúnyán összevesztem, mindenért belémkotott. Pl képes volt számonkerni a pénzt, amit arra az ételre koltott, amit én ettem. Folyamatosan kritizálta a noveremet gyereknevelésben , mikor neki a 2 fia évtizedek óta felé se néz, a hugomrol meg ugye ne is beszéljünk. És anyám ezeket szó nélkül hallgatta, annyit volt képes mondani, hogy hagyjam rá .

Férjhez mentem, gyerekünk van, házat vettünk 2 éve, anyu egyszer nem jött még el, pedig hívtuk, mindig megyunk hozzá, 35 perc vonattal. De hevizre 2 havonta járnak nyaralni.

A férjem szokta kérdezni, hogy minek foglalkozom egyáltalán vele, és mindezt leírva, én sem értem, mégis miért szeretem. Azonkívül, hogy megszult soha semmit nem tett értem. Alapból nem szoktam ezekre gondolni, de néha , pl most annyi keserűség és düh van bennem felé. Mégis szeretem, mégis felhívom őt mindenheten és jól elbeszelgetunk , persze csak semleges témákról.