Szülők, akiknek meleg a gyerekük! Ti hogyan éltétek meg a gyerek coming outját? Akik nehezen fogadták, azokban milyen érzések vannak/voltak?

Biztos nehezen fogadnám, de nem tennék semmit. Nem ő tehet róla, ha pedig elítélem emiatt, csak még nehezebbé teszem a (Magyarországon egyébként sem könnyű) életét.

A szülőnek támogatnia kell a gyerekét. Nem tudhatjuk előre, hogy mi lesz vele. Akkor is támogatni kell, ha szín jelessel végez a Harwardon vagy valamelyik elit egyetemen és akkor is, ha nem tanul tovább. Akkor is, ha okos, akkor is, ha kicsit butább.

Miért más ez a szerelmi életben? Támogatjuk, hogy szőke vagy barna, telt vagy vékony, nagy vagy kis mellű, fiatal, vele idős vagy akár kicsit idősebb barátnője legyen, de elítéljük, ha valamiért a fiúkat szereti?

Biztos furcsa lenne (főleg ha nem látom előjeleit), de elfogadnám, mert mindennél jobban szeretem a gyerekeim.

1# a homoszexualitás nem gyógyítható. Nem tudják mi okozza, több elmélet is van (genetika, nevelés, szociális közeg, terhesség alatt ért váratlan esemény, hormonális elváltozások, stb), de egyik sincs bizonyítva és elfogadva. Az viszont bizonyos, hogy nem "gyógyítható", nem betegség.

Büszke lennék arra, hogy milyen bátor volt, hogy ezt felvállalta (nem, nem arra, hogy meleg, az nem büszkeség kérdése), és ezt meg is mondanám neki, hozzátéve, hogy tuti nagyon nehéz lehetett ezt kimondani. Megköszönném a bizalmat.

Biztosítanám arról, hogy maximálisan támogatom, és bármikor bármi kérdése van, ha olyan van, amiről beszélgetni szeretne, dilemma, nehézség, probléma, érzések, gondolatok, konfliktusok, akármi, nyugodtan szóljon, állok rendelkezésre.

Hogy én mit éreznék? A szeretetét. Bizonyos értelemben megnyugvást, hogy comingoutolt és ezzel egy kicsit jobban önmaga lehet, illetve aggodalmat, mert... Magyarországon vagyunk 🙄