Fiatal felnőttként hogyan tartjátok a kapcsolatot a családotokkal?
Az egyetem miatt költöztem el otthonról, de akkor még nem nagyon függetlenedtem a szüleimtől. Anyagilag teljes mértékben rájuk kellett hagyatkoznom, illetve minden hétvégén hazajártam. Egyrészt ez volt a szokás. Másrészt pedig inkább olyan funkcionális okai voltak, hogy pl. otthonról tudtam vinni magammal némi kaját a hétre vagy ki tudtam mosni normálisan a ruháimat. Egy idő után azonban már ez is kezdett terhessé válni, mert a hétvégéim tulajdonképpen kiestek emiatt, fárasztó volt a buszozás - vonatozás, sehol sem éreztem magam igazán otthon. Valamint nem éreztem úgy, hogy nekem ezek a családdal töltött hétvégék (vagy mondhatnám a szüneteket, ünnepeket is akár) adtak volna valamit. Nem mondanám, hogy kimondottan rossz a kapcsolatom a családommal, de nem is jó. Mikor nem voltam otthon sosem kerestek, az egyetemről hazaérve is látszólag örültek nekem, majd max. megkérdezték mi újság és utána mindenki ment a dolgára. Szóval nekünk sosem voltak semmiféle családi programjaink és normálisan beszélgetni sem igen szoktunk.
Most a szüleimmel élek, de ismét elköltözöm majd és már nem így képzelném el az életem. Szeretném jobban kialakítani a saját életemet, saját időbeosztással, saját programokkal stb., hogy mondjuk max. havonta járjak majd haza. Ezt említettem már a szüleimnek is, de ők nem igazán értik. Egyrészt a családban és a környezetünkben sem ez a szokás, mindenki igyekszik minél több időt a családdal tölteni. Másrészt pedig azt gondolják, hogy ilyen a normális családi élet, nem értik nekem miért nem felel meg, miért érzem problémásnak a kapcsolatunkat. Valamint nem is értik mi egyebet csinálhatok, hiszen nincsen saját családom, párkapcsolatom, a barátaim is mindig a családjukkal vannak stb., miért ne lenne nekem jobb otthon. Bennem pedig van emiatt egy rossz érzés ezzel kapcsolatban mert nem szeretném, hogy úgy érezzék kihasználom őket (hiszen sok mindenben támogatnak) vagy azt gondolják, hogy nekem ők egyáltalán nem is fontosak.
válasza:Mi 2-3 naponta szoktunk telefonálni, és heti egyszer, ha történt extrább eseménye, amiről hosszan mesélünk, akkor videochatelni. Én kb 3 hetente járok haza, bár ilyenkor a szülővárosomban élő barátaimmal szoktam találkozni.
Szerintem érthető, hogy megvan az igényed a saját életed kialakítására, pláne, hogy nem ragaszkodtok annyira egymáshoz a családoddal. Attól még, hogy szerintük ez a normális, neked lehet más elképzelésed. Nyugodtan érvelj, hogy neked fárasztó hazautazni minden hétvégén, szükséged van magányra is stb. Attól még, hogy nem töltitek együtt az összes hétvégét, még nem vagy rossz ember. El kell fogadniuk, hogy felnőttél és kirepültél.
válasza:Nekem is hasonló a családom, és addig azt hittem ez a normális, amíg nem lett barátnőm, és nem láttam, hogy náluk milyen nagy, és összetartó a család.
Persze náluk is vannak problémák pl. alósom megcsalta már anyósomat meg ilyenek. De maga a család nagyon egyben van. Egy ünnep is hatalmas, vannak családi programok stb.
Egyetem első évében még hétvégente haza jártam, utána már csak vizsgaidőszakokra, aztán miután albérletbe költöztünk kb. évi 1-2x.
Anyámmal hetente beszélek ha épp józan messengeren, bár most megi t vissza esett. Apám viszont nem modern, vele csak hívásban lehet beszélni, de én meg utálok telefonálni. Bele kb. 2 hetente, max 1 havonta, beszelék, de többet szeretnék, csak messze él.
Szóval nálunk is elég hideg a dolog, mindenki lesz@r mindenkit. A - már azóta - feleségemnél pedig továbbra is pár naponta, de max hetente beszélnek, érdeklődnek egymás iránt.
Mindig is irigyeltem a hatalmas családokat. Én eldöntöttem, hogy nagy családot szeretnék. Idős koromban sok unokát, és hogy ünnepeken összeüljön a hatalmas család.
Erre vágyok!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Leginkább alig.
Évi 2x hazamegyek, akkor beugrok 1-2 órára, mostohaanyámtól végighallgatom, milyen szr az életük (nem az, csak imád panaszkodni), pusztuljon a Fid..., ez azért hülye, xyz konteós, meg egyébként is, már megint fogytam-híztam, már megint anorexiás leszek, etc etc.
Ja csináltam vacsit, mert tudtam, hogy jössz, de "véletlenül" rendes liszttel sűrítettem, bocs, amiért nem ehetsz belőle.
Meg a hasonló, megszokott passzív-agresszív stílus és apróbb beszólások.
Apám meg bólogat neki, és amikor felvetem, hogy szeretnék vele kettesben is beszélgetni, akkor mostohaanyám nekiáll hisztériázni, hogy de nem! Nincs ideje apámnak ilyenre - egy kávéra sem? Ugyan, kérlek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!