Nem szeretném megmondani, hogy külföldre megyek? Mit tennétek a helyemben?

Az anyám túlfélt, betegesen.

Volt olyan, hogy vizsgaidőszakban rám akarta küldeni a rendőröket, mert nem vettem fel neki a telefont és addig hívogatott, amíg lemerült teljesen (vizsgaidőszak vége volt, fáradt voltam, azt hittem félálomban mindig, hogy az ébresztő csörög). Mikor felébredtem magamtól, láttam, hogy az iPaden 5 barátnőmtől üzenet, hogy hol vagyok, mi van velem, anya őket hívogat, mit mondjanak neki. Utána felhívtam, hogy mi a baj, elkezdett velem üvöltözni, hogy szétver engem, annyira ideges lett már, reggel 8 óta hívogat, délelőtt fél 11 van, miért nem vettem fel... Mondom mert szombat van és aludtam...? Hát pedig ő már a rendőrséget is felhívta és indulni akartak ők is a férjével Pestre, mert biztos volt benne, hogy valami bajom történt, meghaltam.

Ha bulizni megyek, vagy csak barátnőkkel meginni valamit, olyankor is óránként hívogat, hogy na hol vagyok, hazamentem már? Ha mondom, hogy nem, most nem tudok beszélni, akkor miért, kikkel vagyok, hol vagyok?!

Legutóbb elkísértem a páromat vidékre, üzleti dolog miatt. Én nem akartam bemenni biodíszletnek, mondtam, hogy veszek valahol egy kávét, aztán tanulok, filmezek az autóban. Közben hívott anya, hogy odaértünk-e már, mondtam, hogy igen, barátom intézi a dolgát, én tanulok az autóban. Hát úristen, nagyon zárkózzak be, nehogy bármi baj történjen, kifigyeljen ott valaki... Utána 15 percenként hívogatott, hogy ő aggódik nagyon, hogy ott vagyok egy idegen városban, egyedül a kocsiban. Jelzem, nem egy Ózd melletti zsákfaluról van szó, hanem Nyugat-magyarországi megyeszékhely belvárosáról...

A barátommal tavasszal szervezünk egy roadtripet, Budapest-Velence-Vermiglio-Bled útvonalon. A baj, hogy anyukám egyetlen dologtól félt jobban, mint a mindennapok, az pedig a vezetés, autóval közlekedés. Ő tipikusan olyan, hogy csak a heti nagybevásárláskor ül autóba, azt is elintézi hajnalban, hogy ne legyen forgalom. Utál a városon kívül vezetni, autópályáknak, négysávos utaknak, elkerülőknek a közelébe sem megy, mert "ott nagyon gyorsan mennek az autók". Ha én vezetek, ő meg mellettem ül, akkor is elkezd az előzés közben kiabálni, hogy "JÖNNEK SZEMBŐL, NEM LÁTOD?". Ha 50 helyett 56-tal megyek, akkor szerinte már száguldozom és ezért is üvölt stb.

Nem jön velünk, kettesben megyünk, de barátom mondta, hogy szerinte kezdjem el ezt neki adagolni már most, mert mire a határhoz érünk, anyám 4 szívrohamot fog kihordani lábon az ijedtségtől... Viszont félek, hogyha elkezdem már most mondani neki, mire utazunk, kiidegel a témával. Én úgy gondoltam, hogy

-el sem mondom neki, hogy elutaztunk, csak ködösítek szokásosan, ha hív. Hogy nem történt ma semmi, itthon voltam/dolgoztam, mentem erre-arra.

vagy

-elmondom, hogy elutaztunk, de csak akkor, ha már odaértünk az első állomásunkra és "mellékes témaként", nem úgy, mintha azt jelenteném be, hogy terhes vagyok ötös ikrekkel.

Nem 17-18 éves vagyok, hanem 24.

Egyedül, vagyis távol élek tőlük már 18 éves korom óta. Sosem ért baleset, vagy bármi baj (lekopogom). Tudok magamra vigyázni, mégis úgy kezel sokszor, mintha óvodás lennék minimum.