Hogyan lehetne lecsillapítani anyámat?

Anyukád nem akarja elfogadni hogy már felnőttél és önálló vagy. Te pedig nem is nagyon állsz ki magadért, mert odacsaphatnál (a szétvert) asztalra, hogy felnőtt vagy, azt csinálsz amit akarsz, de ettől még nem hülyültél meg és nem rögtön drogozni, rabolni, ölni mész ha kilépsz az ajtón.

De te sem mered ezt csinálni, mert jaj, nehogy apu megtudja hogy a felnőtt, nagykorú, cselekvőképes fia (? lánya?) képes önállóan is döntést hozni. Mert gondolom fosol attól, hogy ha kinyitod a szádat és elhangzik az a mondat hogy te már felnőttél és egyedül is tudsz dönteni, hogy akkor megkapod azt a választ, hogy akkor hajrá, holnaptól nincs eléd rakva a kaja, kimosva a ruhád, és ideje a rezsi arányos részét kifizetni, vagy akkor mehetsz és élheted a saját önálló életedet.

A kérdésből úgysem derül ki a teljes valóság. Hogy ez csak valami vita, vagy épp a szülő orvosi eset.

Neked 19 évesen nem kell senkitől engedélyt kérned, és saját magadért felelsz. Nem kell megkérdezned senkit, hogy elmehetsz-e, hanem szólsz hogy mész és várhatóan mikor jelentkezel újra, esetleg helyileg hol leszel vagy kikkel ha nem olyan titkos. Az azért mindenkinek megnyugtató, hogy alapvető információi vannak a hollétedről, és hátha nem hívják a keresőkutyákat egyből.

Jól értem hogy abból volt a balhé hogy el akartál utazni, de privát hogy hová meg miért és azt nem mondtad el Anyudnak?

Azért én úgy gondolom hogy ha egy szülő-gyerek között normálisak a viszonyok akkor evidens hogy ha egy lakásban élünk és valaki elmegy valahová akkor ezt úgy lekommunikálják egymással.

Nem azért mert kötelező hanem mert ez a normális hozzáállás. Ha többet tudna rólad kevésbé aggódna.

Az embert nyugtalanítja ha nem tudja merre járnak a szerettei akikkel együtt él.

Próbálj meg több mindent megosztani vele magadból és nyugodtabb lesz, mert érettebbnek fog látni. Hiába vagy már 19 éves még nem érez felnőttnek.