Milyen anya az olyan aki akkor pasizik be amikor súlyos beteg a gyereke és még le is tagadja az egészet?

22

Az meg van, hogy beteg, te féreg? A kezüket kéne fognia nem a fszokat.

A Chat GPT Válasza:

Az ilyen viselkedés elfogadhatatlan és felelőtlen az anya részéről. Az ilyen helyzetben a gyereknek az anya támogatására és figyelmére van szüksége, nem pedig arra, hogy az anya pasizni menjen. Az ilyen viselkedési minták mutatják, hogy az anya lehet, hogy nem felel meg az anyai felelősségnek és kötelességeknek, és nem prioritizálja a gyerek egészségét és jólétét.

Ez a viselkedési minta nagyon káros lehet a gyerek számára, és hosszú távú hatással lehet az érzelmi, pszichológiai és mentális jólétére is. Az ilyen helyzetekben nagyon fontos a gyerek érdekeinek védelme, és az anyának el kell fogadnia a felelősségét a gyerek gondozásában és támogatásában.

Ha az anya az ilyen viselkedési mintát folytatja, akkor szükséges lehet szakmai segítség kérni, hogy megoldást találjanak a helyzetre. Az ilyen esetekben az is fontos, hogy a gyerek megkapja a szükséges támogatást és ápolást az anyán kívül másoktól is, például más családtagoktól, barátoktól vagy szakemberektől.

Helyesbítek:

Elfelejtettem megemlíteni hogy a gyerekek már nagykorúak

Ha a gyerekek már nagykorúak, akkor az anya viselkedése továbbra is elfogadhatatlan. A gyerekek felnőttként is szüksége lehetnek az anyjuk támogatására és figyelmére, különösen akkor, ha súlyos betegségük van.

Az anya pasizása azonban továbbra is helytelen viselkedés, és negatív hatással lehet a felnőtt gyerek érzelmi jólétére és kapcsolatukra is. Az anya tagadása pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet és nehezíti a kapcsolatok javítását.

A felnőtt gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy határozottan kiálljanak az anyjuk viselkedése ellen, és jelezzék, hogy az elfogadhatatlan. Ez lehetőséget adhat a kapcsolat javítására és az egészséges kommunikáció kialakítására az anyával.

Ha a helyzet továbbra is súlyos és káros az érintettek számára, akkor lehet szükség szakmai segítségre, például egy terapeuta vagy tanácsadó segítségére.

"Az anya pasizása azonban továbbra is helytelen viselkedés, és negatív hatással lehet a felnőtt gyerek érzelmi jólétére és kapcsolatukra is. "

Akkor az a felnőtt gyermek szedje össze és vegye észre magát. Mégis milyen alapon ugat bele az anyja magánéletébe?

Azt hazudik anyád amit akar. Semmi közöd hozzá, az ő élete.

Az meg hogy mennyit látogatja a beteg fiát, csak és kizárólag rá tartozik. Te is annyit látogatod amennyit akarod.

Az unokát meg magatoknak szültétek nem anyádnak.

Eleve nem értem, miért volna beszámolási kötelezettsége felétek a MAGÁNéletéről, és milyen alapon vonnád kérdőre afelől, hogy mikor hol van.

Szerintem egyszer és mindenkorra tisztázzátok, hogy nem bolygatjátok a privát szféráját, cserébe tiszteljen meg annyival, hogy nem hazudik a képetekbe.

Nem köteles mindenről beszámolni és mindenre válaszolni, vagy az a válasz is elfogadható, hogy ez nem tartozik rád / erről nem szeretnék veled beszélni. Természetesen ugyanez fordítva is igaz, hisz mind felnőtt emberek vagytok már.

Nem, az unokájára sem kötelező vigyázni, és magyarázattal sem tartozik azért, ha nem teszi. A gyerek ellátása, gondozása elsősorban a ti feladatotok. Ha épp segítségre van szükség, meg lehet kérdezni a nagyszülőket, más családtagokat, de nem lehet ebből elvárás feléjük. Ha nem érnek rá / nem szívesen vállalják, vannak fizetős lehetőségek is.

Természetesen erre is igaz, hogy fordítva is éljen ez az út: ti sem feltétlenül kell, hogy a rendelkezésére álljatok, ha esetleg ő szorul segítségre, nyilván ez is benne van a pakliban, de majd megoldja magának.

A hazudozást elítélem, de van egy olyan mondás, hogy annak hazudnak, aki az igazságot nem tudja a helyén kezelni. És te sajnos most egyértelműen nem tudod: a kérdésed egy az egyben egy álszent ítélkezés, a felnőtt testvéred állapotától függetlenül. 56 évesen is vannak az embernek érzelmi, szellemi és fizikai szükségletei is, és egy magányos embernek is van joga megragadni az alkalmat arra, ha egy kis öröm is jut az életébe. Nem tudjuk, anyádnak milyen a kapcsolata a testvéreddel, csak azt, hogy betegség miatt kórházban kezelik, és hogy ti vele jóban vagytok, ha hetente többször is mentek hozzá.

Azt gyanítom, ha anyátok nem teljesen hibbant, már nyilván ő is tudja, hogy ti tudjátok, hogy nem a kórházban van heteken át, hisz akkor minimum 1x összefutottatok volna már, de egy egyszerű beszélgetésből is 3 percen belül tudhatjátok, hogy nem volt bent nagyon rég.

Semenyire nem őszinte a kapcsolatotok, és úgy tűnik, ő ezt így kezeli: hazugsággal védi a magánéletét, mint a tinik, akiknek nem tisztelik a határait.

Nem vidám dolog, de jobb lenne ezt tisztázni: békén hagyod, nincs faggatózás, nincs számonkérés, cserébe nincs hazudozás sem. Legyen mindenki boldog úgy, ahogy tud.