Volt már veletek olyan, hogy megszakítottátok a kapcsolatot a szüleitekkel?

Távolságtartás élőben és online is. Hosszú ideig, nem keresni semmi kapcsolatot velük, aztán valahol semleges helyen találkozni, ha valamit nagyon meg akarnak beszélni.

Okoskodó levelekre, üzenetekre nem reagálni, ugyanígy reakció nélkül hagyni vádaskodást, fenyegetést, mártírkodást.

Egyrészt kell az idő, hogy minden érintett lenyugodjon, másrészt jót is tesz ez a "csendes kezelés" nekik, utána némileg kompromisszumkészebbek lesznek. Rájönnek, hogy nekik van kevesebb idejük.

A szándék megvolt. Be is jelentettem, hogy költözök, konkrét helyre, megoldott lakhatással, pénzügyi tervvel stb.

Kb. 3 nap után hazahívott és leígérte a csillagokat az égről. És tényleg változtatott sok mindenen, hosszú távon. Nem mondom, hogy néha nem esett vissza idővel, de az a "még belefér" kategória volt már.

Én 2 éve csak elintézendő feladatokról beszélek anyával, meg ünnepekre egy-egy üzenet megy.

Nekem sokkal jobb, mert majd megfulladtam tőle, nem is csípem mint embert, és a legtöbb, vagy minden amit "tanított", mehetne hamar feledésbe...

Egyszerűen nem tudta hogy hol a határ. Csak én sajnos nem léptem időben, mert én pánikrohamokig jutottem el miatta, mire léptem terapeuták segítségével, hogy jó lenne leallítani a "mamát". Sehogy sem ment, még nekem akart lelkiismeret furdalást csinálni, mindig is azon dolgozott, meg elbizonytalanítani, hogy utána dirigálhasson. Na, szóval sehogy sem sikerült, így mondtam neki, hogy ne várjon tőlem "beszámolókat", hogy mi újság az életemmel, 13 évesen kellett volna elkezdenem ezt, nem 31 évesen, de hát nálam ez volt sajnos.

Csak azt nem értem, az ilyen szülők hogy nem fogják fel, hogy nem lesznek ott életem végéig? Talán abban kellett volna segíteniük, hogy kipróbalhassam magam míg ők itt vannak és nem fordítva, hogy hülyegyereket nevelnek belőlem, hogy ők meg majd megmondhassák hogy mit kell. De meddig...? Aztán meg amikor a szülők meghalnak, akkor ott állsz mint egy nyomi, egy kis klón, és akkor ébredezel, hogy hoppá, magamról semmit sem tudok, már azt sem tudom, hogy egyáltalán miket szeretek, vagy mik lennének a vágyaim, mert nekem kvázi gondolkoznod sem volt szabad, ha meg valamit mondtál, az mind hülyeség volt szerintük