Miért mondja mindenki, hogy szüljek? Szeretném, ha megértenék, hogy nekem nem menne az anyaság

Ha 22 évesen jönne ezzel valaki én is azt gondolnám hogy még

valószínű korai ez a kijelentés, mert változhat a véleménye az embernek. 22 évesen nagyon fiatal vagy. Lehetséges hogy felebred benned majd az anyai ösztön. Na olyankor a nők nem azon gondkoznak hogy milyen nehéz lesz nevelni. Bennem 30 felett éledt fel ez. 22 évesen még hidegen hagytak a gyerekek.

Persze vannak nők akiben soha nem éled fel, nem is kell erőltetni, nem azt mondom. Csak azt hogy az ember élethelyzetek és felfogása szokott változni. Mondjuk a borderline komoly, remélem szedsz rá gyógyszert.

Tök dúrva ez, amolyan 22-es csapdája.

Értelmes vagy és sérült, teljesen józanul belátod, hogy túlterhelne egy ilyen vállalás.

Közben meg akik buták, mint a ... Szaporodnak mint a nyulak.

Az Idiocracy filmet láttad e? Azt hiszem magyarul "Hülyék paradicsoma" a címe.

Nekem nincs bajom a gyerekekkel, viszont tudom, milyen rhadt nagy felelősség és EZT nem akarom magamra venni.

Nem olyan, mint egy jogsi, hanem 0-24 órás meló egészen 18 éven keresztül, mert míg kiskorú én felelek érte.

Bocsánat, amiért nincsen kedvem legalább ennyi éven keresztül fokozott éber figyelemmel létezni, hogy na, vajon mikor csinál valamit a gyerek? Mondjuk leesik a mászókáról és betöri a fejét, vagy az egyik idióta haverja ráveszi, hogy lopjanak, esetleg teherbe esik, aztán 17 évesen ott van a lányom, meg a gyereke, aki persze nekem kell eltartani (barátnőméknél pont ez a helyzet).

Nem, köszönöm, elvagyok velük, de a nyugodt életet szeretem, és egy gyerek mellett nincs nyugta az embernek - lehet az ellenkezőjét hazudni, de nem, nincs.

#15

Vannak ilyen legendák, hogy régen, amikor még nem voltak ennyire individualizálva az emberek, meg még talán nem voltak ennyire sérültek sem, jobban működő közésségek voltak.

Ott a felnőtt felnőtt volt, a gyerek gyerek. Szóval ott a szülőnek nem kellett annyira figyelnie a gyerekére, mert majdnem minden közösségben lévő felnőtt ideiglenesen átvette a szülői szerepet. Pl. nem kellett annyira félteni a közösségi térben (pl. utca, játszótér) való mozgástól.

Vannak pszichológiai irányzatok, mi szerint a gyermek úgy nagyjából 1 éves koráig egynek éli meg magát az anyjával. Namármost a szocializmus építésénél az volt a trend, hogy az anya minnél hamarabb leadja a gyereket a bölcsibe és elmegy robotolni. Itt (is) elég mély sérülések keletkeztek, amik így vagy úgy adódtak tovább a következő generációknak.

14. Talán akkor lenne 22-es csapdája ha a kérdező nagy késztetést érezne a babára, tehát benne lenne ez az anyai ösztön, nagyon szeretne gyereket. De nem érez ilyet tehát nem tekinti áldozatnak "lemondani" róla, mivel nem is akar gyereket.

Akkor lesz baj ha feléled benne az ösztön, mert akkor derül ki csak igazán hogy képes-e lemondani róla a tény miatt hogy bipoláris.

" tehát benne lenne ez az anyai ösztön,"

Biztos? Az anyai ösztön megjelenésének nem lehetnek előfeltételei?

Metafóra: Pl. amíg nekem nincs autóm, miért vágynék az autóhifi-re?

Igen, vannak akik teljesen vágyvezérelten gondolkodnak, ők annyira szeretnék az autóhifit, hogy nem is látják be, hogy nincs alattuk az autó. Vagy reménykednek a csodában, hogy csak úgy lesz (és van amikor lesz is).

Igen, és szerintem is lehetnek olyanok, akik harmóniában vannak magukkal, a környezetükkel, sok bennük az életenergia, tehetős és segítő kapcsolati hálóval rendelkeznek, már megélték amiket meg szerettek volna élni és ennek ellenére nem akarják valamiért továbbaddni utódaiknak az örökségeiket.

Teljesen rendben van ha nem szeretnél gyereket. Ez teljesen a te döntésed, ne hagyd hogy befolyásoljon a környezeted.

Szerintem ez okosabb döntés is ha tudod hogy neked nem való gyerek a lelki problémáid meg a felelősség miatt, mintha így is szülnél egyet, és a gyerek szívná meg.