Hogy lehet egy szülővel megértetni, hogy attól még, hogy anyagilag függök tőle, nincs beleugatási joga mindenbe, nem normális elvárnia, hogy mindent mondjak el, mindenre kérjek engedélyt? Valami megoldás, amíg nem megoldható a függetlenedés?

Dolgozom, de egyetem mellett nem tudom egyedül eltartani magamat, annyi nem fér bele az időmbe. Ennyi, ez van, so sad, de ezért nem fogok átmenni levelezőre, ide ne írja senki, mert nem segít.

Viszont a tököm tele van azzal, hogy idén már betöltöm a 21-et, anyám meg igyekszik minél jobban gyerekszerepbe tartani, valahányszor hazamegyek, vagy csak beszélünk telefonon. Egyszerűen nem tudunk úgy beszélni, hogy ne menjen át faggatózásba, minden érdekli, bele is ugat mindenbe, mert amit csinál az már nem a beleszólás kategória, hanem több annál. Ha csak beleszólna, az annyi lenne, hogy abba, ami őt is érinti.

Csak egy példa, beszélgetünk, valamit mondani kell, hogy ne legyen sértődés, hogy velem sosincs semmi, így említem neki, hogy xy régi barátnőm áthívott magához hétköznap, mert ez meg az van. Mivel a csaj tök messze lakik, anyám közli, hogy nem enged el, merthogy hétköznap van, tanulni kell, meg aztán este ne vonatkozgassak, de ne is aludjak ott, mert másnap elkések. Én meg így nézek, hogy mi a fax, nem az engedélyét nem kértem, hanem elmeséltem valamit, másrészt meg csak el tudom dönteni, hogy hogy osszam be az időmet, meg ha akarok úgyis megyek, nem tud megállítani, hát 160 km-vel arrébb tartózkodom akkor is, ha sehová nem megyek, most tényleg azt gondolja, hogy ha ő megtilt valamit, akkor maradok a fenekemen? Hát nagyon nem, max utólag nem mondom meg neki.

Meg volt olyan, hogy valami nagyon rossz családon belüli hírről beszélt nekem, majd nekemállt, hogy ugye nem élek úgy szexuális életet, ráadásul boldog boldogtalannal, hogy ő erről nem tud? Holott szerintem semmi köze hozzá. Komolyan utólag csak azt bánom, hogy nem küldtem el a...

De amikor legutóbb otthon voltam, akkor azon ment a kiakadás, hogy én a fürdőben a kád szélén hagytam a borotvámat, és hogy én mit borotváltam le, ha ő odabent látta a rövidnadrágban a szőrtelen lábamat. Meg ott hepciáskodott, hogy jujj, akkor intim szőrtelenítés, kvás, stb. Már megint egy olyan dolog, amihez gcire nincs semmi köze.

De már abból is képes ügyet, meg veszekedést csinálni, hogy én felvettem egy nyakláncot, amit még mamámtól kaptam régebben. Merthogy biztosan van valami mögöttes szándék. És egy csomó ilyen jelentéktelen fszságon kattogtatja az agyát, szögezi nekem dühösen az idiótábbnál, idiótább kérdéseit, csak mert neki eszébe jutott valami agyhalott konteó velem kapcsolatban.

Komolyan, mi a retket kezdjek vele, hogy legalább mérséklődjön, amíg függetlenedni nem tudok?

Minél idősebb vagyok annál jobban túltolja a fszságot. Próbáltam szépen, csúnyán, viccesen, mindenhogy megbeszélni, de semmi. Kiabálunk egy kört egymással, ő duzzog, mártírkodik, pár napig nem kommunikál velem (kész felüdülés). 1-2 hétig elviselhető, majd kezdi ismét, mint valami nem normális. És ő ezt azzal magyarázza, hogy ő még mindig lazább, mint a munkatársa az ő lányával (aki 13 éves)