Miért ilyenek velem a szüleim? Nem tudok rájönni, hogy mi rosszat tettem.

A helyzet igazából annyi, hogy anyámmal már körülbelül ilyen 12 éves korom óta nem a legjobb a kapcsolatom. Először csak veszekedtünk, de ma már bármit mondok akkor idegesítő vagyok, kussoljak már, vagy fejezzem már be. Egyfolytában azzal jön, hogy én vagyok a gyerek, de én sem panaszkodnék, ha nem viselkedne úgy, ahogy. A másik ami nagyon kiakaszt, hogy már elmondtam egy csomószor, hogy kopogjon az ajtómon ha bejön, vagy kiabáljon hogy bejöhet-e. Egyszer nagyon kiakadt, hogy magamra zártam az ajtót, de elég egyértelmű volt, hogy miért. Hozzáteszem, hogy tegnap pont elfelejtettem bezárni a fürdő ajtaját és rám nyitott. Jaa, meg azt is felveszi hangüzenetre ahogy beszélek és elküldi apámnak. Már nagyon elegem van belőle.

Természetesen a kistestvérem van istenítve és nem is ez zavar, hanem hogy teljesen elkényeztették.

A testvérem egész nyáron Xbox-ozik és laptopozik, egyszerűen nem képes elszakadni előle. Persze én is sokat lógok a telefonomon, de látni a különbséget kettőnk közül. Ha hozzászólok elkezd hisztizni és parancsolgatni (8 évesen) hogy menjek már be a szobámba, maradjak már csendbe meg egyéb gyöngyszemek. Egyszer azt mondta hogy dagadt vagyok, pedig nem vagyok annyira meghízva, sőt. Egyszer az apámmal rajzolgattak ilyen rajzolós táblára és akkor is egy nem túl szép rajzot készítettek rólam.. utána csak kiröhögtek mikor mondtam hogy próbálom ledolgozni a súlyfelesleget és hogy ez nagyon szarul esik.

Ma is az lett volna, hogy fagyit akartam venni anyukámtól és valamelyikük már megint rácsapott a fenekemre, amikor 46x elmondtam hogy fejezzék be, hagyják abba. Erős megérzésem, hogy ez is a kisöcsém volt. Apám azért nem készít ki olyan durván mint anyám és a testvérem.

Egyszerűen nem tudom, hogy mi rosszat tettem. Már nagyon ki vagyok idegileg. Ráadásul a suli miatt is aggódok és mindig eszembe jut, mert van egy kicsi szociális fóbiám is. De már nem merek a szüleimhez sem fordulni, az apám szerint meg hülyeség meg kitaláció.

17/L