A férjem kifordult magából,a gyerekekkel nem jön ki,mi lehet a gond?

Márpedig ez munkahelyi stressz!

A gyereken vezeti le.

Ülj le a pàroddal kettesbe és beszéld meg vele ,hogy mért nem foglalkozik a gyerekkel.Lehet munkahelyi stressz és haza akar menni pihenni nem akar màr a gyerekkel foglalkozni stb

Beszèld meg vele,ha nem lehet vele beszélni akkor válj el ,hosszútàvon ez semmi jóra nem vezet.!

Nagyon rosszul gondolod kérdező a 21-es kommentet. Sajnálom, de ez nem fog működni.

Nem tudom mire gondolsz, mikor azt írod, kértél segítséget, de változtatni annak kell, aki látja a valóságot, a bajt. A férjed, ha nem látja, nem tudja min kell. Ezt nem értik sokan, ezért diszfunkcionális a családok 80%-a. Mert mindig a másikat akarják "megszereltetni". Feléfordulás kell, tartalmazni őt és megérteni. Erre kell a terápia, mert te ezt nem tudod. A te eszközöd csak az ultimátum lesz, ami esetleg olyanba sodorja, amit magától nem is akarna.

13-as, 9-es vagyok, de én cseppet sem lepődtem meg, hogy le lett pontozva a válaszom, az lepett vlna meg, ha nem ez történik :).

Ahhoz, hogy egy ilyen válaszra befogadó legyen valaki, érett személyiségnek kell lenni hozzá, félre kell tenni az EGO-t és nyitottá kell válni ahhoz is, hogy meghallgassuk a másmilyen véleményt, mint amit eddig igaznak, megdönthetetlennek gondoltunk. Sokat segít a pszichológiával, személyiségfejlődéssel kapcsolatos szakirodalom is, de ezek elolvasásához, befogadásához is nyitottság kell.

Az egyik kommentelő írta, egy anya is láthat tudat alatt riválist a lányában, amikor az szép nővé érik, ilyen is van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek szép emberi tulajdonságok és nagyon nem mindegy, milyen formában törnek a felszínre, pont ezért kellene ezeket kezelni.

Egy férfival ez azért nagyon nehéz, mert úgy vannak szocializálva, hogy az érzéseikről beszélni, lelkizni nem férfias viselkedés, de az ősi beidegződések alapján is elmondható, egy férfi sokkal inkább probléma megoldó, míg egy nő érzelmes, lelki dolgokkal is szívesen foglalkozó.

Amúgy nem valami jól választottál párt.

A fogalmazásod alapján te egy normális embernek tűnsz, amit a párodról írsz, amilyen szavakat használ, amilyen stílusban, egy büdös bunkónak tűnik, már bocs.

A gyerektől függetlenül sem tudnék egy ilyen prolival élni.

Kicsit azért furcsa, hogy 12 évig jó apja volt a fiúnak, és hirtelen minden látható ok nélkül drasztikusan megváltozik. Tényleg jó apja volt a fiúnak előtte? Tényleg minden látható ok nélkül változott meg drasztikusan?

Sok kiváltó oka lehet, az is, hogy a gyerek elkezdett kamaszodni, és a férjednek valami olyan tudatalatti problémája van a kamaszfiú-apa viszonnyal, ami ezt előhozta belőle.

Evolúciós ok, hogy a cuki kisfiú lassan átalakul felnőtté, eltűnik a cukisága, és még a legjobban kezelhető kamaszgyerek is hajlamos (már elnézést) egy kis pöcsként viselkedni, a tisztelet mint olyan látszólag eltűnik (ha jók voltak az alapok megmarad, de látványosan nem mutatja ezt a gyerek) stb. - az ősidőkben a gyerek ilyenkor felnőttségi próbát tett, átkerült a vadászó felnőttek közé, ahol mások voltak a viszonyok stb., van akinél ez is közrejátszik, nem tudja kezelni tudati szinten, csak azt érzi, hogy folyamatosan irritálja a saját gyereke, aki külsőleg és belsőleg is drasztikus változásokon megy keresztül.

Lehet stressz is, bár általában az minden közeli hozzátartozón hasonlóan csapódik le, de nem feltétlenül, veled nyilván más a kapcsolata mint a fiával, lehet nála ez csak a gyerek felé jött elő.

Mit mond a kérdésedre, miért változott meg? Vagy ő nem érzi, hogy megváltozott?

Beszélni kell vele, beszéltetni, főleg ha eddig jó volt a viszony, hogy MIÉRT viselkedik másképp a gyerekkel, újra és újra tudatosítani benne, hogy igenis másképp viselkedik a fiúval, a gyerek és te is érzed/látod. És igen, ultimátumot adni olyan értelemben, hogy belátja vagy sem, ti rosszul érzitek magatokat így, tehát ha nem hajlandó családon belül, beszélgetéssel, okok, problémák feltárásával megpróbálni megoldani, akkor be kell vonni szakembert, családterapeutát, és ilyenkor általában egyéni terápiát is szoktak pluszban javasolni, főleg ha neki mondjuk valami gyerekkori probléma okozza ezt.

Nézd, felnőtt ember vagy, nem akarom megmondani, hogy mit csinálj, szabad akaratod van, de ha akarata ellenére, ultimátummal cipelnéd szakemberhez, az nem fog működni. Amíg ő nem érzi, hogy segítség kellene, az egészet hülyeségnek fogja tartani. Először ti menjetek a gyerekkel, te szerezz eszközöket, pontosan azért, hogy ne ultimátumnak érezze.

Persze, kérdezz rá, mondd el az érzeseidet, szükségleteidet, anélkül, hogy őt hibáztatnád. A reakcióból látnod kell, hogy nyitott-e. Ha nem, ne erőltesd.