Ha ezt éreznéd az egyetemista, de otthonélő gyerekeddel kapcsolatban, megmondanád neki? Kit hibáztatnál?

#1

Mindig a szülőn múlik. Ő a felnőtt, neki van kiszolgáltatva a gyerek.

#1 Ez nézőpont kérdése.

Ha megnézzük az én és anyám kapcsolatát, szerintem főleg az ő hibája, szerinte meg kizárólag az enyém. Azt, hogy a két nézőpontot hallod, nem jelent semmit, mind két fél elfogult lesz sajátmagával, még ha tudja is, hogy a másiknak mi esett rosszul és említi is azt a problémát, akkor meg fogja magyarázni, hogy az miért úgy történt.

És akkor külső szemlélőként döntsd el, de nem tudsz elfogulatlan lenni, nem láttál mindent, valakivel könnyebben empátizálsz a saját tapasztalataid alapján, befolyásol, hogy kit hallasz először.

Én szerintem anyám és az én kapcsolatom az ő viselkedése miatt ment el. Röviden összefoglalva:

-Iskolásként mentális terrorizálas a négyesnél rosszabb jegyekért.

-Apám alkoholizmusának tolerálása, falu véleménye miatti együttnaradásuk.

-Meglopott többször.

-Tabutémák miatti bizalmatlanság .

-Közös szoba, ezáltal engem a magánélettől való megfosztás, csak mert amikor apám nem ivott, akkor se aludtak együtt.

-Folyamatos mártírkodás.

-Azt hiszi mindent tud, amit soha nem tanult, soha utána nem olvasott, de elvárja, hogy úgy legyen, ahogy ő mondja, mert neki alanyi jogon igaza van.

-Zéró önreflexió.

Szerinte meg(az alapján, amiket a fejemhez vágott (, és akkor a különböző életszakaszaimban tőle független külső tényezőkre való mutogatás:

-Ez a gyerek hazudik a jegyeiről, mert hazug, pedig kötelessége lenne igazat mondani.

-Azért lázad, mert nézi a Violetta című sorozatot, amiben a főszereplő is ezt csinálja.

-A legjobb barátnője miatt lázad.

-Az internet rossz hatással van a viselkedésére.

-Elszállt magától, mert gimnáziumba megy, ezért okosabbak érzi magát tőlem, a mindent tudó anyjánal akinek nincs érettségije, csak szakmája.

-Lenéz, mert leérettségizett.

-Lenéz, mert egyetemre jár.

-Nen tiszteli az apját (aki amúgy anyagi támogatáson kívül annyit se tesz, mint az anyuka, csak kb vadidegenként ott él velük egy háztartásban, és csak köszönő viszonyban vannak.

És akkor anyám jó szülőnek tartja magát, mert anyagilag támogattott, meg nem vert, csak néha felpofozott kiskoromban. Szerintem még fertelmes volt, az egész szülő -gyerek kapcsolat érzelmileg egy nulla volt.

Aztán ha ő írná a választ, akkor biztos én lennék az ellenszenvesebb, még akkor is, ha próbálná átadni az én vélt nézőpontomat is.

"Mindig a szülőn múlik. Ő a felnőtt, neki van kiszolgáltatva a gyerek."

Vagy nem. Egy csecsemő valóban ki van szolgáltatva, egy kisiskolás már kevésbé, az egyetemista meg egyáltalán nincs kiszolgáltatva, hiszen nagykorú. A kapcsolat pedig mindig mindkét félen múlik. Itt ezek a xar szülők jók ugye arra, hogy eltartsak az egyetemistát, hogy legyen hol laknia. Ha annyira xar lenne, nem kellene neki ez sem. De azért évente mégiscsak menni akar majd hozzájuk. Minek? Ha xar, minek?

#6 Hát de a kapcsolat nem egyik pillanatról a másikra romlik el, hanem volt 18+x év előzménye.

Itt az, hogy évente haza akar menni, az a szülő feltételezése. A kérdés szerint. Annyit tudunk mellé, hogy rossz a kapcsolat. Meg adott a szituáció, hogy a szülő azt érzi, hogy max évi egyszer lesz rá kíváncsi a gyereke. Nincs megindokolva pontosan, hogy miért gondolja azt, mi a feltételezés alapja, csak az, hogy rossz a kapcsolat.

Nem, 6, ezt a gyerek írta le, a gyerek tervezi hogy évente egyszer megy haza.

A kapcsolat valóban minimum 18 éves. De azt még mindig ketten, vagy ugye ha mindkét szülő még van hárman alakítják. Divat lett mindenért szülőt hibáztatni, pedig a gyerek nem egy ures lap, amire azt írsz, amit akarsz. Kiteheted szíved lelked, akkor sem olyan lesz, amilyennek neveled, hanem amilyen egyeniseggel született.

Lehet a kérdező nagyon nehezen kezelhető kisgyerek volt, majd balhés kamasz lett, lehet hazudik, lop es csal, miközben a szülei kb belehalnak önmaguk marcangolasaba, hogy ők rontották el valahogy