Mit gondoltok azokról, akiket nem látogatnak a felnőtt gyerekeik?

Az, hogy a gyerekekből milyen felnőtt lesz, az mindig valaminek az eredménye, illetve a következménye. Ugye van az a szöveg, hogy felnőtt ember vagy, ne hárítsd a felelősséget a gyerekkorodra. Na ez egy hatalmas bullshit. Az hogy mi kik vagyunk, az igenis a gyerekkorunk (és a genetikánk) eredménye.

Ha 3 gyerekből egyik sem akarja látni, akkor valamit az öreg nagyon elcseszhetett. Nem akarom sem védeni, sem támadni. Egyszerűen azt kapja most vissza, amit ő adott és amiről a gyerekei úgy gondolják, hogy jár neki.

Gondolom majd felkeresik, amikor a hagyatéki lesz.

"Ki mint vet, úgy arat."

Az ilyen valószínűleg rászolgált, szóval meg is érdemli!!!

Én sem vagyok kíváncsi a fateromra már 10éve. Akkor összevesztünk, szemét módon viselkedett nagyon utána, előtte sem volt egy tipikus minta apa, szóval ezek után én az életben nem vagyok rá többet kíváncsi! Számomra idegenek vagyunk egymásnak, sőt kimondottan utálom! Vannak ilyen szemét emberek, akiknek jobb lett volna nem csinálni gyereket, mert csak megkeserítették mind a saját, mind a kölkük életét vele! Na csak ennyit akartam hozzászólni a témához. Mindennek oka van...!!!

Én pl okkal nem látogatom apámékat. Tettek érte elég sokat, de igen beszédes, hogy a szomszédodat egyik gyereke sem látogatja.

Ha még CSAK az egyik, oké, összekaptak, sértődés, etc, de amikor háromból három :D

A nagyszüleim egy másik országban laknak, tehát nem olyan egyszerű meglátogatni őket, mintha csak a szomszédos településen lennének.

Három gyerek van, plusz unokák - mindenki látogatja őket, köztük én is (én teljes vakációkat töltöttem odakint, a többiek inkább csak 1-2 hétre mennek), amikor tudja, de az interneten napi szintű a kapcsolat. Küldünk képeket egymásnak, beszélgetünk, mindenki tud mindent a másikról.

És ott van a másik "nagymamám". Pontosabban az apám anyja, mert a fenének se nagymamája. Neki itt van egy köpésre a lakása (Pontosan tudom, mert minden nap...)

Én vagyok az egy szem unokája, és én csak apám miatt látogattam - végtelenül türelmes személynek tartom magam, de egy ponton már nekem is elegem lett az érzelmi manipulációiból, és már apám mondta, hogy csak miatta ne menjek.

Épesapám elhunyt, így már úgy gondolom, hogy abszolút 0 közöm van hozzájuk. Nem követem, hogy mi van velük, ők se keresnek engem. Ha rajtam múlik, én sem fogom látni 30+ évig őket.

Summa summarum, azt nem látogatják, akit nem akarnak. Szó nélkül leutazom több száz kilométert a családomhoz, és örömmel megyek.

Ahhoz a másikhoz meg hat ökörrel sem lehetne elhúzni, és ez a múltbéli cselekedeteinek köszönhető. Nem lustaság, általános nemtörődömség az oka.

"Anyósom sosem tett különbséget a gyerekei között, a sogorom megsem látogatja." - És ezt csak mondták neked, vagy láttad, hogy nőttek fel"

Egyetértek. Az én anyám is azt mondja, nem tett különbséget, meg a testvérem is, pedig francokat nem, olyan szinten a fia volt a minden, hogy még a rokonok is megjegyezték ezt, hogy látszik, ki a kedvenc gyereke.

Szóval érted.

Anyósom sosem tett különbséget a gyerekei között, a sogorom megsem látogatja. - ezt az apám is mondta, aztán tök egyértelmű, hogy az öcsém volt a szent, a fiú, a kiskedvenc, én meg csak úgy léteztem a családban, mert "lány vagyok".

De apám szerint Ő sohasem... japersze :D

Azt gondolom, hogy ezerféle emberi sors van és ennyiből nem lehet ítélkezni sem a gyerekek sem a szülő felett.

Te pedig pont ezt vártad volna, kérdező, hogy valakit elkezdjünk szidni, ugye????