Ha kamasz, felnőtt lányod (15-20) a "tradwife"-mozgalom híve lenne, elbeszélgetnél vele?

10-es: pedig van igazság abban, amit ír. Nagyon ellentétes ez a gondolkodásmód az enyémmel és a férjemével is, szóval biztos beszélgetnénk a lányommal többször erről, hogy miért gondolja, hogy ez jó lesz, milyen buktatói vannak, mire figyeljen (pl. igen, jogilag be lehet biztosítania magát vagy pl. kérhet a férjétől "fizetést" az otthoni munkájáért stb.). Ezt amit a 9-es írt csak akkor hoznám fel ilyen konkrétan és sarkosan ha monjuk már van jelölt, aki szeretné őt ilyen feltételekkel feleségül venni.

Tagadhatatlanul vannak előnyei ennek az életformának, annak, aki valóban élvezni tudja, hogy kizárólag a háztartásvezetésben és gyereknevelésben bontakozhat ki, max. lehet néhány házias hobbija stb. A baj ott van, hogy az ember ritkán gondolkodik úgy 30 évesen mint 18 évesen (szerencsére), sok esetben kiderül, hogy élőben annyira nem is süti az ilyen életmód stbstb. és ugye akkor jön a gond, amit írtak többen, hogy na de mi van, ha a másik fél köszöni szépen, de nem szeretne változtatni, neki jó ez így? El lehet válni persze, ha szerencséje van a férjnek nem volt annyi esze, hogy házassági szerződést kössön a vagyonra vonatkozóan, de azért akármennyit is kap a válás alatt, után, nagy valószínűséggel saját lakásra nem fog telni, és dolgoznia kell a továbbiakban. Na most akármennyire is szerető anya vagyok én, ha a felnőtt lányom azt mondja, hogy rájött, hogy neki nem tetszik mégsem ez a szerep, elválik és odaköltözne hozzám a gyerekekkel, akkor nem lennék felhőtlenül boldog, az biztos. Más ha erre 25 évesen jön rá, gyerek nélkül, akkor megengedném, hogy _átmenetileg_ hazaköltözzön, míg új életet nem kezd.

43-as: Nem mindenki fogalmaz olyan cirkalmasan mint én, élőben én sem vagyok mindig ilyen porcukros (néha itt sem:D

Az jutott még eszembe, hogy egyébént nem is annyira fura, hogy mostanában megint teret nyer a fiatal lányok között ez a mentalitás, bármennyire is furcsának tűnhet, hiszen logikusan azt gondolnánk, hogy végre _tényleg_ szabadon lehetnek akármik, és akkor erre vágynak, hogy egész nap suvickolják a kádat meg a gyerekeket hozzák vigyék? De közben meg a nálunk (szellemileg) sokkal fejlettem skandináv országokban, amiket példaként szoktak felhozni, sem sikerült teljesen jól megoldani még ezt családanya is legyél és teljesedj ki a munkádban is történetet. Riasztó lehet sok fiatal lánynak, hogy azt látja maga körül a rokonságban, idősebb barátnők között, hogy mindenki szenved ezzel a kettős szerepvállalással, így sokan az egyszerűbb (vagyis tévesen annak ítélt) utat válasszák, ahogy valaki írt is, azok, akik nem gondolják, hogy lenne bennük elég ész, tehetség, akármi, hogy élvezetes munkát, karriert találjanak maguknak.

Felhívnám a figyelmét hogy ez egy hamis generált kép social medián, hamis nosztalgiával (ugyanis azok akik benne voltak, szintén rühellték). És nem sok lehetősége lenne, ha mondjuk a férjura félrekefélne, akkor pontosan tehetné azt amit az 50es évek háziasszonyai: tűrne és pityeregne. Manapság ezt nehezen tudom elképzelni.

Amúgy tényleg fura ez a gondolkodás egy kicsit, hogy a mai fiatalok szerint minden jár nekik alanyi jogon, anélkül hogy bármit belefektetne? Csak mert csinos mondjuk? (ami szintúgy múlandó). Mindig is voltak csinos emberek, és ugyanúgy megdolgoztak a fizetésükért.