Szerintetek is teljes mértékben a gyereknek van igaza ilyen helyzetben?

Adott egy párkapcsolat kettő pályakezdő fiatallal, akiknek váratlanul becsúszik a gyerek. Eredetileg egyik fél sem akart családot alapítani, de végül úgy döntenek, megtartják. Az első években nagyon lelkesek, és szeretik a gyereküket. Aztán ahogy építik a karrierüket, mindketten elég magas pozícióba kerülnek. Az apa vezető, kb. minden percét a munkája köti le, sosincs ideje a családjára. Az anya irodista, és folyamatosan többet, jobbat akar, mindent megtanul amit csak a pályáján lehet, állandóan tovább marad bent mint a munkaideje. Ha van is szabadidejük, azt egymással, vagy a barátaikkal töltik, mert ki akarnak kapcsolódni. A gyerek azon kapja magát, hogy teljesen el van hanyagolva, már ajándékokat sem kap sem karácsonykor sem a születésnapján annak ellenére hogy a családnak bőven van pénze, nem csinálnak vele programokat, stb. Nagy ritkán leülnek vele beszélgetni, megdícsérik az iskolai eredményekért, de ennyi. Mikor a gyerek kamasszá válik, bejelenti, hogy a másik rokonaihoz költözik, akik szeretik, és végleg megszakítja a kapcsolatot a szüleivel. A szülők egy elég nagy veszekedést rendezve áldásukat adják a dologra, és azt vágják hozzá, hogy ők mindent megtettek, nem akarták feláldozni a karrierüket, és azzal töltik a szabadidejüket, akivel akarják,meg hogy ők szerették, és nem tudnak azzal mihez kezdeni,hogy neki semmi nem elég.