11 éves gyerek még a szülők ágyában alszik, ez egészséges még?

Nem, nem normális. Gondolom egyedül volt vele a párod sokáig és egymás mellé szoktak.

Ilyen ha gyerekessel kezdesz. Vagy megbeszéled pároddal, hogy szoktassátok le erről közösen, vagy tűrsz még 2-3 évet, míg tini lesz, vagy elhagyod a párod. Ezek a lehetőségek vannak.

nem, a 4-es(21:10) csak egy kidobott tehén, aki nem képes a fos modora miatt megtartani egy palit sem.

Remélhetőleg nem szaporodik az ilyen....

Kérdező, a gyerek nem igazán válik le anyukáról, bár ez inkább fordított, anyuka ragaszkodik nagyon.

Volt hasonló eset, garantálom, még 20+ évesen is az anyjával alszik a "gyerek"

Anno még olyanokat is megtippeltem, anyuka néha segít rajta....🤮🤮🤮🤮🤮

Nem halálos, nem egetrengető, de azért tényleg nem ideális. Az én családomban 2 olyan is volt, aki kb 13 éves koráig az anyja mellett aludt, egyik sem én voltam. De én is csak úgy kerültem a szülőktől külön szobába, hogy a testvéremmel együtt raktak át, így végülis nem voltam egyedül. Kb. 11-12 éves lehettem, mikor a tesóm saját szobát kapott, így én is, hiszen egyedül maradtam az addigi közös szobában, és emlékszem, még jó ideig, talán 1-2 évig is ijesztőnek és magányosnak éreztem este a sötét szobát. Sokáig még az ajtót is inkább résnyire nyitva hagytam.

Szerintem az a 11 éves igenis fél egyedül a szobájában, vagy akkor ne nevezzük félelemnek, mondhatjuk azt is, hogy szorong, rosszul érzi magát. Különben minek menne át?

Van valami éjjeli fény? Vagy esetleg elalváskapcsos tévé? (Tudom, nem a legjobb dolog tévére aludni.) Bekapcsolni neki valami hangoskönyvet? Vagy lehetne valami esti rutin, amikor az anyja kicsit vele foglalkozik lefekvés előtt, aztán lerakja aludni és jó éjszakát kíván, hogy meglegyen a nyugalom, és a lefekvéshez és a szobához kapcsolódó kellemes, biztonságos, kuckós érzés.

Ő mit mond, miért megy át? Hogyan és mennyire egyértelműen mondtátok meg neki, hogy szeretnétek, hogy a saját szobájában éjszakázzon? Egy ilyen korú gyerekkel már kéne hogy lehessen értelmesen, okokat, kívánságokat és érzéseket kifejtve, megmagyarázva megbeszélni dolgokat, mindkét fél részéről.

#5 Igen, a zaklatott lelkű, félő gyerekben ismertem magamra és valóban, nem normális az, ha egy gyerek ennyi idősen így viselkedik, de ez nem a gyerek hibája! Ez lenne a lényeg.

#7 Kidobott tehén. :) Soha nem jutna eszembe bárkit ezekkel a szavakkal jellemezni, neked honnan jött ez? Talán épp hogy te ismertél magadra ezekben a szavakban?