Alkoholista anya/nagymama. Ti mit tennétek?
Nem is tudom, hogy kezdjem, talán a közepébe vágva. Az anyukàm alkoholista, ami nekem óriási szívfàjdalmam. Már elmúltam 30 éves, nem élek vele, saját családom van, gyermekem, de ez olyan szintű lelki seb nekem, amit sosem fogok kiheverni.
Sokszor làtok olyan anya-lànya vagy anya-fia kapcsolatokat, hogy a szívem össze szorul, mert annyira kötődnek kapcsolódnak egymáshoz és számíthatnak egymásra. Ami nekem sosem adatott meg, pedig mindent megtettem érte. Mikor gyerek voltam, volt, hogy azt kértem karácsonyra hogy ne igyon! Gyerekként... Tényleg volt többször is hogy könyörögtem. Annyira fáj!
Az utolsó reményem abban volt, hogy annyira szeretett volna unokàt, hogy abban bíztam, hogyha megadatik ez a csoda, ha másért nem is, de az unokái miatt majd változik. Persze sajnos, nem így lett. Nagyon fáj nekem ez az egész. Alap esetben anyukám egy normális asszony, ha nem iszik, semmi baj nincs vele, de ha igen, akkor kötekszik, jön-megy, telefonálgat, hívogat mindenkit részegen, kavar, rossz termeszetűvé vàlik. Nem egy csendes ivó.... És ilyenkor lejàrat mindenki előtt, mindenhol. Próbáltam már nem egyszer elmondani neki, hogy segítségre lenne szüksége, mert iszik, ez nem jó irány. De akkor meg elhord mindennek, azt mondja hogy hülye vagyok, hogy mondhatok olyat hogy ő iszik, kikéri magának. Gyerekkoromban mindig azt kaptam, hogy kis hülye vagyok. Nos, mostmár akkor nagy hülye, mert felnőttem.
Nagymamaként telefonon érdeklődik a gyerek iránt, párszor volt már nála a gyerek, de mondanom sem kell, hogy pár óra múlva mennem kellett és hazahozni a gyereket, mert telefonon hívtam és hallottam a hangján hogy ittas. Persze fel volt hàborodva, hogy miért viszem el, neki nincs semmi baja. Nos, beszélni alig bírt már. Mikor elvittem hozzá a gyereket nem volt ittas (nyilván,különben nem vittem volna), de őt nem érdekelte az sem, hogy ott az unokája, szépen berúgott. A szívem tört újra össze. Én ezt fel nem foghatom, hogy lehet valaki ilyen? Annyira fáj!
A férjem már teljesen ki van, haragszik rá, látja ő is milyen, hogy viselkedik és hogy én még mindig felnőtt fejjel is összetörök, újra meg újra.
Azt mondja, hogy semmit nem érdemel, de mindig mondom neki, hogy nekem akkor is az anyám.
Sajnos már nagyon sok feszültség van köztünk a férjemmel is emiatt, ami valahol jogos a részéről és érthető, de én meg azt érzem bele őrülök ebbe a helyzetbe. Nem tudom mi lehetne megoldás, igazából csak szerettem volna kiírni magamból, mert nem tudom megosztani senkivel, hiszen számomra ez egy szégyen. :(
Irigykedve nézem és néztem mindig a szoros kapcsolatban álló szülő -gyerek pàrosokat. Nekem ez annyira hiányzik.
válasza:Te fogyatékos vagy, ne haragudj? Képes vagy rábízni a gyereked egy alkoholistára, pláne azután, hogy ivott, mikor nála volt, megint ràbízod? Bmeg, anyádat szidod, de te meg olyan szülő vagy, aki képes a gyereke testi épségét veszélyeztetni a sajàt fel nem dolgozott traumája miatt, rólad mit mond majd a te gyereked, ha ezt làtva nő fel?
Menjél el egy pszichológushoz terápiára, ha nem tudld ezt egyedül feldolgozni. Tudom, hogy nehéz és sz*r, mert nekem olyan anyám van, hogy még a kapcsolatot is megszakítottam vele, és igen, néha irigykedve nézek másokat az anyjukkal, meg az én gyerekeimet sem ismeri, de ez van, feldolgoztam, elfogadtam.
Neked is el kell, mert az anyád sosem fog megváltozni, sen érted, sem az unokáért, az alkoholisták jobban szeretik az italt, mint a gyerekeiket, ez az igazsàg. Amúgy van egy baràtnőm, akinek dettó alkoholista az anyja, negmondta neki, hogy nem viheti el soha, mert nem bízik benne és csak akkor mehet látogatóba, ha nem ittas. Nyilván nem tudta ezt betartani, így nem làthatja az unokáját, ez sen érdwkli, csak a pia.
A megoldás az, hogy erőt veszel magadon és elfogadod, hogy neked ez jutott, minimalizálod a kapcsolattartást és a gyerekednek nem is engeded ittasan látni anyádat.
válasza: válasza:Anyaként kérem és tanácsolom, NE hagyd egy alkoholbetegre a kiskorú gyerekedet, mert BÁRMIKOR megtörténhet a baj, ha iszik.
Ha iszik, elveszti a kontrollt, a reflexei tompulnak, a reakcióideje nő stb… az nem indok, hogy amikor odaviszed a gyerekeid, akkor épp nincs totál berúgva. 30 évnyi alkoholista életmód mellett már a napi elinduláshoz is be kell tolnia egy adagot.
Az egy dolog, hogy rettenetes valóban, ahogy felnőttél, de az méginkább, hpgy NEM TANULTÁL A SAJÁT ÉLETEDBŐL és FELELŐTLEN VAGY, MERT RÁBÍZOD egy alkoholistára a kiskorúakat.
Ne mentegesd se magad, se őt, a baj megvan hamar (ablakon kinéz, megcsúszik, elektromos eszközt működtet- főleg, ha arra a félig KO édesanyád berúgva kásásan esetleg utasítást vagy engedélyt is ad!)- ne haragudj, de nem vagy százas, hogy normális (= józan, felelős, megbízható) felnőtt nélkül odaadod neki a kicsiket, mikor itt rísz 30 éves fejjel is, hogy neked mekkora trauma volt…
…ne mondd magadról ezután, hogy gondos, előrelátó, szerető anya vagy, mert nem lenne igazad. A kiskorú gyerekeid érdeke előbbre való anyád szenvedélybetegségénél és a saját, helyre nem tett lelkivilágodnál is.
A férjednek tökéletesen igaza van és ha nem bírod megoldani, hogy a gyerekekkel együtt, ugrásra készen legyél a nagyinál, akkor ne lökd oda a kicsiket, ahol te magad is rettegve töltötted a gyerekkorod…
válasza:Azt írtad, párszor volt már nála, azaz nem egyszer volt nála, holott ivott, mikor vele volt. Alapból abszurd megbízni egy alkholistában.
Ne kikérd a hangnemet, hanen gondolkodjál el magadon, hogy voltál képes egy alkoholistára bízni a gyereked.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!