Hogyan tudná anyu elintézni hogy a hamvaimat hazahozhassa? Rákos vagyok, és a sok sírról lopás miatt gondolkozom ezen. Anyagilag is jobb lenne ugye?

Én nem szeretnék sem koporsós temetést, sem azt, hogy porfogóként kerülgessenek.

Hamvasszanak és szórjanak szét.

Egyébként jobbulást, és reméljük a legjobbakat.

Rokonom már az áttéteknél tartott, mire diagnosztizálták, de szerencsére gyógyul.

Remélem, neked is sikerülni fog! Drukkolok!

#3 Vannak hivatalos helyek, ahol engedéllyel lehet szórni.

Nem arra gondoltam, hogy megy valaki az utcán, aztán szétszórja.

Minek?

Hogy a volt szomszédok azon csámcsogjanak, hogy vajon jönnek-e a messze származottak a temetőbe halottak napján?

#7, Debrecenben (pedig az nem a világ közepe) IS van a temetőben ilyen emlékhely, ahol szétszórásos búcsúztatást tartanak teljesen hivatalosan. Voltam is egy ilyen búcsúztatáson, és hogy morbid legyek, életem legkellemesebb temetése volt. Ahol nem akartak midenáron megríkatni. Meg szívet szorítani. Az elhunyt legjobb pillanataira emlékeztünk. Még kacagtunk is. De már a búcsúztatásra érkezve is kellemes volt, hogy nem egy unalomig ismert orgonaszólam szólt, hanem Máté Péter Elmegyekje.

Álmélkodtam is a végén. Jé, ezt így is lehet.

[60 elmúltam, én is ilyet szeretnék. Majd megírom a nekrológomat poénosra, hátha lehet készen is odaaddni a búcsúztatónak, és az enyémen is mosolyogjanak az emberek. És a legjobb pillanataimra emlékezzenek.]