Van itt olyan akinek elváltak a szülei és 16 éves korában anyukajatol apukahoz költözött mert anyukáját nem tudta elviselni ? Lenne privát kérdésem, ahol részletesebben leirnám a gondolataimat, sajnos komplexebb a probléma mint az átlag. ?

Nem akartam nagyon részletezni, de azért leírom. Én az apuka vagyok. Az ajtóm nyitva áll a fiam előtt, illetve tudom hogy anyukával átmentek nagyon sok dolgon ami nem feltétlenül volt megfelelő egy anya fia kapcsolatban.

De mégis azon őrlődöm, hogy szeretném ha a kapcsolatuk jó lenne. Mindemellett én egy nagyon furcsa személy vagyok, nem parancsolok, hanem kérek, nem ítélkezem hanem próbálom megérteni a másikat, illetve szeretem az érvelést ez alapján megbeszélni dolgokat.. Igen ám, de ezzel könnyű visszaélni és valamennyire félek hogy a lazaságom egy tininek nem megfelelő, hiszen így a határaim talán túlságosan is lazák.

Így olyan emberek véleménye érdekelne akik ilyenben benne voltak, már felnőttek, és visszatekintve el tudják mondani hogy ők mit éreztek, miért menekültek, mennyire jó/vagy éppen rossz ha a másik szülő talán túl laza.

Nekem a gyerekkorom nem volt igazán rossz, nem akartam menekülni, így nehéz megértenem. Természetesen beszélek a fiammal, fontos a véleménye, de azt is tudom hogy ebben a korban sokan akarnak menekülni.