Mi a véleményetek arról, amikor egy gyermek a szülő fejéhez vágja, hogy "már többet vagyok nálad a kórházban, mint a saját gyerekemnél, aki egy nagyvárosban él"?

Bár szerencsére még nem vagyok ilyen helyzetben, de őszintén remélem, hogy nekem nem lesz teher. Én sem voltam teher amikor pelenkázni, etetni kellett, amikor hajnalig sírtam a fogam miatt.

Én a családomban is azt látom, hogy ha a nagyszüleimmel baj van, akkor anyuék rohannak segíteni, bevásárolnak, takarítanak. Egyik nagypapámnak szívműtétje volt 3 hónapja. És ettől függetlenül van idejük rám és az unokájukra is :-) Hozzáállás és szervezés kérdése.

Hogy lehet ilyet mondani hogy teher lenne egy idős ember???!!!!

B@sszus örülhetnénk hogy legalább még itt él köztünk!!!!

Igaz, mindenki már beállítottságú, mindenki másképp szocializálódott, mindenkinek más az értékrendje.

Nekem soha nem teher egyetlen idős ember sem!!! A 90 éves bácsikámat etetem, öltöztetem, viszem sétálni hetente amikor ráérek és amikor jó idő van.

Most arra tettem fel az életem hogy idősekkel foglalkozom, akik egyedül vannak, nekik is jár a törődés a szeretet, a figyelem. Félnek egyedül, nincs kihez szólniuk, nehezen jutnak el vagy sehogy sem boltba, orvoshoz stb. Én figyelni fogok rájuk minden nap, valaki semmi mást nem vár csak egy-két jó szót, hogy ne kelljen rettegnie ha baj van nincs aki segítsen neki.

Ha valaki így áll hozzá az idős emberekhez mint akiről írtál kérdező, kiváncsi lennék majd mi lesz ha az az illető öregszik meg magányosan egyedül úgy hogy koloncnak tartja a családja!

Az előző hozzászólóval egyetértésben annyit tennék hozzá, hogy ha a távolság probléma és van hely akkor vagy ti vagy a többi gyermeke közül valaki(ha van) vegye magához. A hivatalos gondozásért + pénz is jár ha jól tudom!

Ha nincs hely és mód az gáz, akkor marad a napi járkálás hozzá, esetleg felosztva többek közt. Vagy a legrosszabb lehetőség az idősek otthona. Ha nem tudja ellátni magát és felügyeletre szorul egyedül nem maradhat. És semmiképp ne vágd a fejéhez hogy teher!