Nem tudom, mit tegyek? Anyukám teljesen tönkre tesz lelkileg.

Rendes család vagyunk, együtt élünk én, apukám, anyukám. A gond az, hogy apa néha kicsit eljár a haverjaival sörözni (egy utcával arrébb). Ilyenkor néha, egy-két óra elteltével anya folyton hívogatja, hülyeségekkel, hogy "kész a kaja, mikor jössz megvárjunk e vele", és hasonlókkal..aztán mintha inna anyu kicsit, vagy valamit beszedne nem tudom, teljesen furcsa lesz, kicsit belassul, mint aki ivott volna, a reakciója más lesz mindenre, sokkal érzékenyebb, összefügéstelenül beszél, elkezd problémázni mindenen, és én ezt már nem bírom, mert ha mondom neki, hogy hagyja abba inkább mondja el mi a baj, ilyen állapotába rákezdd arra, hogy ő milyen rossz anya, meg h biztos vele van a baj, nekünk mi bajunk vele, és bármit mondok nem érti meg, hogy nincs vele baj, csak ezt fejezze be, és már sírok, mikor mondom neki, mert nem bírom, ettől még inkább szarnak hiszi magát, és csak úgy marad abba az egész, ha valahogy erőt veszek magamon, és lenyugtatom, de addigra teljesen olyan mint aki kb be van drogozva.. Apa azt mondja, ne fogllakozzak ilyenkor vele, nem tudunk mit csinálni..de ha apa nincs itthon épp, akkor nekem ezt kell elviselnem, és nem bírom már az ilyen helyzeteket..se enni se tanulni nem bírok így, és ha mondom neki, kezdődik.. nem tudok mit tenni. Ez az utolsó évem suliba, utána párommal szeretnénk albérletbe költözni. De sokszor úgy érzem, fogom magam itt hagyok mindent most..(már leérettségiztem)). De úgy érzem, azzal csak rosszat tennék, mert anya még inkább magába zuhanna.. Így nekem kell ezt elviselnem májusig..nem tudom hogy fogom bírni