Mi lesz, ha úgy halnak meg a szüleim, hogy haragban voltunk?

Ha utálod őket, akkor ne foglalkozz velük. Azért meg főleg ne mert, hogy neked attól valami bajod lesz, ha meghalnak mert ez babonás hülyeség!

Most nem tartjátok a kapcsolatot, ha meghalnak akkor mi változik? Utána sem fogjátok...

Miért próbálnál barátkozni velük? Hogy csesztethessenek még, amíg van rá lehetőségük?

Ha most ez a gondolat foglalkoztat a leghelyesebb ha felkeresed őket.

2 eset lehetséges.

Vagy kibékültök s ha bekövetkezik a haláluk meglesz a jó érzés hogy - neked köszönhetöen - mégis lett néhány boldog év,

vagy nem békültök ki ugyan ez a helyzet veszekedés stb fenáll, de mikor meghalnak rossz lesz ugyan de benned lest hogy igen te megpróbáltad de nem ment mégse.

Mindkettő jobb mintha azon rágódnál késöbb hogy vajon mi lett volna ha megpróbálod...

Menj, látogasd meg őket, béküljetek, beszélgessetek, bocsáss meg nekik..

Jó, hogy nem kell ott laknod, így nem lesz nagy teher. De egészen biztos vagyok, hogy a lelki békének kell ez.

Lesz egy kis sírás ott...

talán ők is szeretnének valahogy bocsánatot kérni, de nem tudják hogy kezdjenek, szégyellik magukat, talán.

Legyél bátor-kezdd Te!-

és írd meg mit tapasztaltál.

Igen ez a megnézés ennyi még mindig jobb mint a semmi.

Ha más nem hát jó ideig megint eleged lesz belőlük...

Ismerősőm volt brutál a nagyszüleivel gyerekként:

- Lefényképezlek benneteket mert nemsokára meg fogtok halni.

Ez a kérdés engem is foglalkoztat. Bár anyukámmal jó a kapcsolatom nagyjából, de apámmal lassan három éve nem beszéltem (és előtte se volt soha egy normális beszélgetésünk sem).

Az a nagy baj, hogy én igazából szeretem, szerettem volna mindig is, hogy jó legyen a kapcsolatunk, de ezt 18 éves koromig nem sikerült elérnem (agresszív is volt, volt nálunk testi/lelki terror, nem is törődött velünk soha és még sorolhatnám, mégse tudtam soha teljesen közömbössé válni iránta).

És hiába írják sokan, hogy lenne értelme békülni stb., aki ebben nőtt fel, egyszerűen ezt már nem érzi. 18 éven át terrorizált engem otthon, aztán feljöttem Pestre, 3 éven át, míg még hazalátogattam hozzá, egyszer sem hívott fel telefonon (ő tudott volna, nekem nem volt pénzem), nem segített semmiben, semmilyen formában, és ha hazamentem, akkor se kérdezett semmit, max. félévente annyit, hogy szoktam-e enni...No comment :) A kutyájának mindent megvett, én éheztem sokszor. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Szóval (bocs ha sokat panaszkodtam) megértelek kérdező, bennem is annyi érzés kavarog a megszakadt kapcsolatunk miatt :( Ez sajnos sose lesz jobb (nekem).

Én teljesen megértelek. Ha már évek ota nem beszéltél a szüleiddel, akkor javulás a kapcsolatban aligha várhato. Ahol az egyik szülö (alkohol)beteg, ott - àltalàban - a màsik szülö sem egészséges. Nem normàlis, ha a szülö, az anya ``alapból szeret veszekedni, és feszültséget kelteni. `` Ilyen tulajdonsàga nincsen egy (mentàlisan) egészséges embernek. Az ilyen ember kezelésre szorul(na).

``És a rokonok ki akarnak békíteni, mert ha meghalnak, én majd depis leszek, hogy azt a pár évet is haragban töltöttük, és sajnálni fogom...`` Ne legyen lelkiismeretfurdalàsod, és ne hagyd, hogy a rokonok beleszoljanak az életedbe. Milyen jogon teszik ezt? Inkàbb törödnének a sajàt kapcsolataikkal. Nem a gyerek feladata megmenteni a szülöket, ha ök ezt nem akarjàk. Nem a te hibàd, hogy az apàd iszik, sem az, hogy az anyàd idegileg labilis. Az apàd a sajàt vilàgàban él màr régota, és az anyàd sajnos (johiszemüen) tàmogatta öt egy életen keresztül. A szüleit nem vàlaszthatja meg az ember. Szomoru, de igy van. Sok szülö nem érett a hàzassàgra, nem érett az apa, anya szerepre, nem érett az ÉLETRE. Ezért isznak, kàbitoznak, ezért orditoznak, ezért verik a gyereket. A rokonok csak jot akarnak, de helytelen, amit mondanak. Aki normális, szeretetteli környezetben nött fel, nem érti, hogy hogyan nem lehet az édesszülöket szeretni. A Te esetedben nem haragtartàsrol van szo. Te igyekeztél elfelejteni a fàjdalmas gyerekkort, és màr lezàrtad magadban ezt a korszakot. Tudomàsul vetted, hogy a szüleid olyanok, amilyenek, és az iràntad érzett szeretetüknél hatalmasabb az alkohol irànti ``szeretetük``. Nem tudsz nekik segiteni, ha ök ezt nem akarjàk. Két embert - mégha a szüleidröl is van szo -, ha betegek, nem lehet normàlisan kezelni, akàrhogy szeretnék a rokonaid. Probàlj magadra koncentràlni, a te sajàt életedre. Mindenki a sajàt életéért felelös.