Nem értem, hogy mi történt Anyukámmal, miért csinálja ezt? Olyan jól esne, ha pozitívat is kapnék tőle!

Anyukám nagyon fiatalom szült engem, egyedül nevelt, így a kicsi korkülönbség és az egymásra utaltság miatt is nagyon jó kapcsolatunk volt mindig. Mindig mindent meg tudtunk beszélni egymással tini korom óta, büszke volt rám, nem is akarom túl ragozni, egyszerűen minden szinten jó volt a kapcsolatunk.

1-2 éve megválltozott a kapcsolatunk, amióta összejött egy nálánál sokkal idősebb férfival. Nincs bajom vele, nagyon is kedvelem, de Anyu teljesen kifordult magából. Zsugori lett, hisztis, semmi sem elég jó neki, nem támogat, sőt inkább csak keresztbe tesz nekünk. Azóta nem ültünk le beszélgetni, amióta együtt vannak, nem érdeklődik, hogy hogy vagyok, stb. Most 24 éves vagyok, fél éves a kisfiam. 2 hetente látogat minket, vagy mi megyünk oda (200km-re lakunk egymástól). Itt voltak hétvégén, és már félrevonultam a másik szobába, sírtam, és alig vártam, hogy menjenek már el. Anyukám csak szekálni tud és arról beszél, hogy mit csinálok rosszul a gyerek körül. Túl sokat foglalkozom vele, hisztis lesz, elkényeztetem, sokat etetem, elhízik (fél éves és 7 kg, nem egy elhízott baba). Aztán jött az én súlyommal, hogy még mindig van egy kis hasam a szülés óta, olyan 4-5 kg van még rajtam, Mondtam, hogy 2 hete nem szoptatok, azóta fogyózom, tornázok, mit csináljak még? Erre nem hagyta abba, hanem folytatta, hogy egy elhízott család leszünk aztán majd szégyenkezhet, most is, amikor sétáltunk, fagyiztam egyet. Na midnegy, nem is akarok mindent felsorolni, de annyira rosszul esik, hogy egy kicsit sem látom, hogy mondjuk büszke lenne rám, pedig ha valakitől az ember várná, hogy élete legnagyobb dolgában, mint az első kisgyermeke születése, felnevelése, az Anyja áll mellette, bátorítja és érzékelteti, hogy jól csinálom.

Mondtam is neki, erre kiakadt, hogy nekem semmit nem lehet mondani, pedig csak segíteni akar. Én meg mondtam, hogy mondhat, mindig meghallgattam a véleményét, csak valahogy hiányzik mellette a másik oldal. Vagy ennyire rosszul csinálnék mindent az életben, hogy nincs másik oldal?

Hogyan lehetne áttörni ezt a gátat? Beszélgetni már nem is tudunk egymással, mert megsértődik, kiakad, kioktat. Hiányzik a régi Anyukám! Nagyon egyedül érzem magam most ebben az egész élethelyzetben.