Mit csináljak? Utál mindenki?

hívd ki a gyámhatóságot..

nincs valami adósság vagy válási vagy ilyen problémák?

Lehet amiatt ilyenek

1. A családod elég rémes lehet, bár van rosszabb.

2. Az élet nem a családod. Az élt teljesen más, amit viszont csak akkor lesz alkalmad megtapasztalni, ha nem halsz meg. ;) A te döntésed, de egy csomó jó dologból kimaradnál.

3. A körzővel szurkálás nem vagdosás, de ugyanazt jelzi, és ugyanúgy ártalmas szokás. 5-10 év múlva utálni fogod, hogy nyoma marad, és kínosan fogod érezni magad, ha látszik a bőröd, ami normális nőknél gyönyörű, selymes, puha, fehér és sima, nálad viszont foltos, érdes sebhelyes lesz. Megint csak a te döntésed, mit kezdesz a testeddel. Én nem tenném.

4. Varrónőnek menni egész jó biznisz manapság. Nem kötelező mindenkinek mindenből színötösnek lenni, és a jogi/orvosi/állatorvosi/mérnöki karon kívül is van élet. Én pl. mérnök lettem, és szeretem is csinálni, nem családi elvárás miatt lettem ez, hanem a magam kedvére. De épp most elvégeztem egy tanfolyamot, amivel gyerekekkel is foglalkozhatok, mert hiányzik az emberekkel való kapcsolat a munkámból.

Ha majd lesz gyerekem, akkor nem az fog érdekelni, hogy mi a foglalkozás, amit választ (már persze törvényes kereteken belül), hanem az, van-e hivatása. Vagyis hogy van-e olyan célja, amire vágyik, és amiért tesz is. Keress te is célt magadnak! 14 vagy, még nyilván nem sürgős a pályaválasztás, de annak azért ideje, hogy kitaláld, miben vagy jó. Valami biztos akad. Kipróbálhatsz egy csomó mindent: kézimunka, növénygondozás, nyáron mehetsz önkéntesnek állatmenhelyre (ez utóbbi egyébként is jó dolog, met az állatok rengeteg szeretetet adnak az embernek, ha jól bánik velük.), de akár idősek otthonába vagy gyerekintézetbe is nehetsz látogatni, beszélgetni. Jó játék is ám, megismered magad, meg egy csomó más embert, helyzetet, életet.

5. Szerintem te nem meghalni akarsz. Te máshogy szeretnél élni. És ez nagy különbség! Amikor az ember kétségbeesett, akkor nem érzi, csak azt, hogy "így rossz élni, akkor ez az élet nem is kell nekem". De utólag, ha visszanézek a saját hasonló időszakomra (ami sokkal komolyabb gondok hatására, már huszonévesen alakult ki), valójában egyáltalán nem a halálra vágytam, hanem egy boldogabb életre. És megcsináltam magamnak.

Most biztos azt mondod, hogy persze, én már felnőtt voltam, megtehettem. De ez nem igaz. 14 évesen ugyanúgy megvan a lehetőséged, hogy változtass az életeden, mint 21 évesen. Persze vannak dolgok, amiken nehezen tdnál, pl. a családod. De meg kell találnod azokat a dolgokat, amiken tudsz változtatni. Az egész élet tele lesz küzdelmekkel és fájdalmakkal. De azt mindenki eldöntheti, hogy leragad-e egy problémánál, és ott toporog, meg kínozza magát, meg öngyilkol, vagy megpróbálja megoldani, túllép rajta és aztán nyit egy új lapot!

Idegenvezető! Az tök jó!

De most hagyd abba szépen a sírást, úgy nem jó beszélgetni. :) Elárulom, én is kibőgtem ma már magam, mert a főnököm megalázott, megint tök igazságtalanul és értelmetlenül, ezredszer is, miközben iszonyú sokat dolgozok neki kb. semmi pénzért.

Akkor is érdemes felkeresni őket. Utána jobb lesz, komolyan mondom!

Tudod mit, határozd el magad: adsz fél órát magadnak, hogy levezesd a feszültséget sírással, esetleg püfölheted a párnádat is. (Én a végére mindig megsajnálom szegényt... :)

Ha letelt a fél óra (de becsületesen ám...!) akkor arcot mosol, és felhívsz egy barátot, hogy sétáljatok egyet. Na?