Hogy viszonyuljak a szüleimhez és a testvéremhez ilyen helyzetben?
Az a problémám, hogy nem tudom miként viszonyuljak a szüleimhez és a testvéremhez. Az alábbi sérelmeim adódtak életem során ami miatt sokat romlott a viszonyunk. Kiskoromtól kezdve a nővérem volt a kivételezett és a kedvenc minden téren. Én csak becsúszott gyerek vagyok ő pedig tervezett.
Sokáig elhittem, hogy azért van mert ő tényleg olyan jó ember és jogosan kivételeznek vele. Aztán felnőttem és adódtak olyan helyzetek, hogy rájöttem akármi történik akkor is őt védik. Többször is bebizonyítottam, hogy össze vissza hazudozik rólam de akkor csak védték a szüleim. Mindig az volt a duma, hogy jaj szegény kiskorában elvolt hanyagolva és most kárpótolják (mert kisbaba-gyerekként több figyelmet igényeltem) ez tart kb óvodás korom óta lassan harminc éve. Sokáig próbálkoztam rendbe rakni a helyzetet de inkább feladtam. Azóta felnőttünk külön váltak útjaink nem haragszok de a régi sebek fájdalmai mindig akarva akaratlanul elő jönnek. A szüleimet és a nővéremet nem tudom szeretni pedig egy ideje normálisabbak lettek.Hozzá tenném, hogy a nővérem a mai napig nem tudott elszakadni anyáméktól hiába lett családja. A rokonságban is nevetség tárgyát képzik. Igaz nem éheztem gyerekkoromban és nem vertek agyba-főbe mégsem kívánok vissza azt az időt amit a családommal töltöttem mert csak cseszegetni tudtak. Anyámnak csak a külsőségek voltak mindig fontosak. Mostanság is 2-3 óra a maximum amit velük akarok-tudok lenni. Kicsit bánt a dolog mert amikor azt hallom látom valaki mennyire szereti a szüleit és a testvéreit szomorú leszek mert én csak ürességet és dühöt érzek magamban e téren.
Ha egyszer azt mondanák mostoha gyerek vagyok akkor inkább megkönnyebbülnék, hogy legalább volt valami (értelmesnek mondható) oka.
"Röviden ennyi" hasonló helyzetben lévők mit gondolnak?
válasza:
válasza:Nekem rosszabb helyzetem voltUgyanez mellett engem vertek is.Számomra viszont már nem léteznek.
Mondjuk nálunk a sors kicseszett velük,mert én azóta sokra vittem,a tesóm meg semmire sem,se gyereke,családja nem lett,dolgozni sem nagyon képes,én mindennek az ellenkezőjét teljesítettem az életben és mivel tudom már igencsak aggódnak az öregkoruk miatt,rágódnak rajta eleget,hogy a tesóm mennyire nem lesz alkalmas erre.
Velem egyébként ők szakították meg a kapcsolatot,mert valamiben kötöttem az ebet a karóhoz és felnőtt koromban nem voltam hajlandó belemenni az ötletükbe.
Jól jártam,az ötletük persze csak nekik lett volna jó,én jól megszívtam volna,de azóta,hogy akkor megmondták innentől nem állnak szóba velem,komolyan,de minden sikerül nekem.Mellettük mintha elátkozott lettem volna.
Úgyhogy részemről nagyon boldog vagyok nélkülük,én így fogom fel.
Persze hozzáteszem,hogy amióta gyerekem van a szeretetem áttevődött a gyerekemre és ő lett a fontos nekem.
Mondjuk nálunk más volt az indok,én lány vagyok ezért csakis jelentéktelen senki lehetek,a kisfiúk,pedig,mert fiú ő a minden.Csak éppen az élet megdöntötte a nemi demagógiájukat,nem függ ez a nemektől,hanem az adottságoktól,keményen estek a saját csapdájukba az elképzeléseikkel.
válasza:Én nem vagyok hasonló helyzetben, mi sokan vagyunk testvérek, osztódott az odafigyelés, mindenkire kicsi jutott, de egyikünk sem érezte magát hátrányos helyzetben. De a férjem is kivételezett gyerek, a nővére a "mostoha". Sajnos azt látom, hogy ami gyerekkorban el lett rontva, az már nemigen tud egyenesbe jönni.
Remélhetőleg majd az általad alapított családból többszörösen megkapod azt a szeretetet, amit nélkülöznöd kellet a szüleid és testvéred részéről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!