Anya és fia kapcsolaton belüli problémák, hogyan lehetne ezt enyhíteni?

pl. rakd el te a pólóidat, ne várd meg, hogy ő csinálja. Mond meg, hogy hű, de megennéd már a ...-t, és akkor lehet hogy azt csinál, és nem pogácsát. És légy türelmesebb hozzá, ha te magad is elismered, hogy lekezelően beszélsz, akkor önkontroll, legközelebb először nagylevegő és utána válaszolsz, tudatosan próbálj meg a hangnemen változtatni. Biztos nem fog menni elsőre, főleg, hogy ha ideges vagy éppen. Vagy csak hagyd rá. Mit jelent az hogy nem csinál sokmindent jól? A magánéleteddel kapcsolatban pedig szépen mond el, hogy: anya, ez a magánéletem, szeretném, ha ebbe nem szólnál bele. Jelezd, hogy tudod, hogy aggódik, de már felnőttél, és mivel jól nevelt téged, ezért jó döntéseket tudsz hozni.

Sok szülő nehezen fogadja el, hogy a kicsi fia-lánya felnőtt, nem tudja elengedni, az enyémek is ilyenek. Lassú viz partot mos. Segithet, ha érezteted vele, hogy már önálló, felnőtt ember vagy - főleg tettekkel, de szóban is, persze csak szépen, kedvesen, nem bántóan. Ugyanakkor érezdesd vele azt is, hogy ennek ellenére azért szereted, gondolsz rá. Pl. lepd meg valamivel - egy tábla csoki ami a kedvence, vagy reggel várd teritett asztallal, vagy mosogass el szó nélkül, jól fog neki esni.

Jól értem, hogy 26 évesen még a szüleid nyakán lógsz, és az a legnagyobb bajod, hogy pogácsát süt rád?

Menj el egy albérletbe, rakd el a saját pólód oda, ahová gondolod, és süss magadnak brióst.