Maximalista és zsarnokoskodó szülővel hogy lehet együtt élni?

18 éves lány vagyok, de még nem érzem magam eléggé érettnek ahhoz, hogy elköltözzek itthonról. Természetesen amyagi hátterem is kevés még ehhez. Tovàbbtanulok, de ugyanabban a városban, ahol jelenleg is lakok. Ez azt jelenti, hogy a szüleimmel kell még egy darabig éljek. Apukám egy tipikus maximalista, az egész gyerekkoromat áthatotta, azaz érzés, hogy soha semmi sem jó amit csinálok, vagy hogy ez nem elég, ennél még több kell. Emellett még rengeteg érzelmi zsarolást is átéltem, ha más volt a véleményem mint nekik akkor azt kaptam, hogy "vajon hol rontottuk el a nevelésed?". A szüleim a régmúlt rabjai, nem engedik, hogy együtt aludjak a baràtommal akivel lassan 3éve együtt vagyok. Pedig bíznak benne, és sueretil is. De nem illik együtt aludni házasság előtt. Szerintük. Én még nem érzem magam házasságra alkalmasnak, temészetesen majd egyszer az egyetem utàn, de előtte még a tanulásra szeretnék koncentrálni. A szüleim szeretnek zsarnokoskodni, megmondtàk, amîg a házukban élek, azt teszem amit ők mondanak. A koleszt vagy albérletet pénzkidobásnak gondoljàk. Ami mondjuk igaz is, de így már megőrülök.18 évesen nem gondolom magam nagylànymak, csak egy kis szabadságot kérek. Olyan nagy baj ez? A szép szó nem segít. Próbálom elmondani nekik mit érzek, hogy gondolom a övetkező pár évet, mi a célom, de a következőket kapom: ha ennyire utálsz itt lakni akkor költözz el, de segíteni nem fogunk, mi úgy neveltünl, hogy szeresd a családodat stb.. Szóval mit tehetnék? Mi a legjobb megoldás?