Apum mindenbe beleköt. Nem érdemes vitatkozni vele. Tűrjem, vagy lehet bármit csinálni?

Apukám mindenbe beleköt, de tényleg mindenbe. Például ha annyit mondok, fel kell hívnom valakit, elkezd gúnyolódni, hogy "jaj, te szegény... micsoda gondjaid vannak..." aztán kezdődik az oltogatás, hogy míg nekem ilyen gondjaim vannak, addig inkább csak fogjam be, mert semmit sem tudok az életről. Eddig azért piszkált, hogy dolgozzak, most, hogy van nyári munka, közölte, hogy úgyis elcseszem. Nagyon szeretem, de tényleg minden hülyeségbe beleköt. Ha fél percre nyitvahagyom a hűtőt, percekig képes osztani. Már nagyon unom, mert az ész érvek nem segítenek, végig sem hagyja hogy mondjam, ha azt mondom neki, hogy legalább engedjen már elmondani nekem is egy mondatot, a koromra hivatkozva közli, hogy nekem semmi jogom "pofázni". Egyszerűen sehogy nem tudok vele dűlőre jutni. Mostanában nem veszek róla tudomást, de nagyon rosszul esik, sokszor van emiatt rossz kedvem.

Senki sem segít, mert általában, ha valakit bszogatni kell egy emberként, az én szoktam lenni, így inkább be szoktak szállni :D :S Mit csináljak? El még nem költözhetek, gimis vagyok, és azért is olyan osztást kapnék, ha megpróbálnám..:/

18/L