Nagy segítségre van szükségem. Nem Bírom tovább el akarok költözni, de nem tehetem meg mivel nem vagyok még tizennyolc. Hogy bírjam ki felnőtt koromig?

Az a helyzet ,hogy az egész családommal nem tudok értelmesen beszélni. Hosszú lesz ,amit most írok ,de kérlek olvassátok el és segítsetek nagyon fontos. Többször is öngyilkos akartam lenni a családom miatt..úgy érzem nincs miért élnem álladóan szomorú vagyok és ideges nincs olyan nap ,amikor ne sírnák. Szörnyű itt élnem úgy érzem mintha rab lennék

1. A családom semmit sem enged meg nekem nem járhatok a legjobb barátnőmhöz sehova sem..Nem sminkelhetem magam.. Tízkor aludni kergetnek nem tudom miért még most is nyári szünetben is néha azért van kivétel.. ha elhívnak valahova a barátaim nem mehetek el velük sehova sem elhínak hozzájuk aludni nem engednek.. E miatt a suliban egy picit vissza fogok vagyok vagy is nagyon és ennek hála kiközösítettek a fiúk. Próbáltam a szüleimmel beszélni de nem értenek meg engem egész nyáron otthon kell lennem nem mehetek sehova se nagyon unatkozom

2.Ha nem vagyok időben otthon az anyám "csúnya" üzeneteket ír másolom az egyiket: "Vedd fel azt a kva telefont mert fazolsz.Nekem le ne tedd majom" ezt még ,akkor írta mikor suli volt. Mondtam neki ,hogy ne hívogasson suli közben óra alatt nem szabad telefonálni ,de megint én lettem a hibás ..

3.Úgy beszélnek velem mint a kutyával.Ha valamit szépen meg mondok nekik pl:Mindjárt megötözök rögtön ilyet mond vissza az apám vagy az anyám: Velem te ne feleselj mert mindjárt kapsz a szádra. Régebben az anyuval szoktam matekozni mert nem vagyok jó belőle és ,amikor nem értettem 1-1 példát ilyeneket vágott a fejemhez: Te hlye pcsa mit nem értesz? Idóta rbanc. Te kva stb..

4.Többször is meg vertek..Pl: Tavaly januárban az anyu a házimra írta a matek példákat ,amire nagyon kibuktam mert nagyon sokat dolgoztam vele és le hlyéztem ,de bocsánatot kértem erre jött az apám és elkezdett pofozni meg csapkodni ,hogy ,hogy beszélek és levette a papucsát és azzal ütöget..Amikor az orrom elkezdett vérezni abba hagyta elmentem szalvétáért az orromra ,akkor az apám oda jött és ezt mondta: Engem nem érdekel ,hogy ha agyon verlek és börtönbe zárnak ,de akkor is megtanulod a leckét.

5.Ha megyünk a kereszt apámhoz vagy a nagyihoz mindig ezt hallom tőlük: Viselkedj már normálisan. Ezt a viselkedj normálisan dolgot ,akkor is mondják ,mikor meg se szólaltam. Vagy mikor megyünk a keresztapámhoz és az unokatestvéreim kitervelnek valamit ,amikor ott vagyok és amiről nem is tudok ,akkor engem hibáztatnak ilyeneket mondanak nekem: Te már 15 éves vagy legyen eszed és ne legyél benne olyan dolgokba ,amit az 5-6 éves unokatestvéreid kitervelnek. Persze mondom neki nem is tudtam erről és 15 évesen nem fogok gyerekesen viselkedni erre elkezd kiabálni ,hogy mit hazudok.

6.Ma volt életem legrosszabb napja anyám és a nagyi nagyon összeveszett..Anyuék hárman vannak testvérek és az anyu a legidősebb és anyuval már gyerek ként kivételeztek.Mind a ketten sokat dolgoznak ,de nincs nagyon pénzünk és az anyut meg lopták. Négy-öt éve halt meg a Dédi és Anyu és a testvérei örökölték a a földet ,amit eladtak és az anyut kihagyták az osztozkodásból (ezt még a Dédi is meg mondta neki ,hogy meg fogják őt lopni és így lett..) Az anyám helyett a Nagyi-é lett a pénz ,aki fel újította rajta a házát..És az anyu ezen nagyon kiakadt ,mivel nagyon kellett volna a pénz neki vissza fizetni a kölcsönt stb..És ,amint hazaértünk elkezdett kezdegetni és inni..Amikor már rendesen berúgott elkezdett velem kezdegetni..Hogy én is olyan vagyok...És ,hogy kivány ,hogy mit fogok elfogadni a születésnapomra (Július 14. lesz) tőlük ,hogy 3garázsér én is elárulom őt és ,hogy én leszek Júdás..stb..

Kérlek segítsetek én már nem bírom ki itt..Beszélni nem tudok velük nem hallgatnak rám.. Napi szinten vannak veszekedések stb..Totál depressziós vagyok e miatt az életem sem kívánom már se semmi úgy érzem magam mintha rab lennék mintha nem lenne saját akaratom vagy...Nem tudom azt csinálni ,amit akarok barátokkal találkozni stb...Elakarok költözni jó messzire..De még nem vagyok nagykorú. Tegnap az anyuval nagyon összevesztem és megmondtam neki ,hogy ,amit felnőtt leszek elmegyek. Később elkezdett könyörögni ,hogy ne menjek el nem akar majd egyedül lenni ...és nem lesz senkije stb... Nekem meg az a legnagyobb álmom ,hogy végre mikor felnőtt leszek és leérettségizek elmenjek..Szerintetek mit tegyek? Nem szeretnék itt maradni nagyon rossz nekem itt nem bírom tovább már korábban öngyilkos akartam lenni ezért úgy érzem nem vagyok semmire se jó nem kellek senkinek sem nincs miért élnem nem kívánom az életet stb.. Az orvosomnak elmondtam ,aki szerint szeretet hiányom van ezt még hozzá tenném..Igaza is van ,de nem tudok velük beszélni számtalanszor próbáltam már ,de mindig az jött ki ,hogy én vagyok a hibás én menekülnék ,de nem lehet még kiskorú vagyok...Ti mit javasoltok?

Ha elmennék kollégiumba az jobb lenne nem? Mivel jól tanulok van ösztöndíjam és az telne a kolira és valamivel jobb lenne nem? és ha végeztem elköltöznék. Kérlek segítsetek mit csináljak ,hogyan üssem el az időt mert nem bírom már a kolival kapcsolatban is írjatok kérlek.

L/16