Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért nem figyelnek rám?...

Miért nem figyelnek rám? (Elnézést hogy hosszú, de SEGÍTSETEK KÖNYÖRGÖM! )

Figyelt kérdés

17 éves lány vagyok, két testvétemmel és a szüleimmel akik rendszeresen dolgoznak. Általánosban kitűnő tanuló voltam, a család szeme-fénye. Orvosi célokat tűztem ki magam elé, ezért biológia-kémia szakon tanulok a helyi "elit"nek nevezett gimnáziumban. Mindig elnondtam a szüleimnek mindent ami velem történt, de az utóbbi időben egy csepp figyelmet sem kapok. Amíg nem volt nyári szünet, csak a jegyeimmel traktáltak, hogy miért nem vagyok kitűnő, amikor tudják hogy a szak amit választottam: NEHÉZ! Éltem az életem, és sokat csalódtam: első szerelem, hamis barátok, stb. Nem bíztam bennük annyira hogy ezt nyíltan megbeszéljem velük, pedig olyan rossz állapotba kerültem a sorozatos problémák és iskolai stressz miatt, hogy a begyógyszerezés mellett döntöttem. Semmi nem történt velem, másnap reggel frissen és fitten felkeltem, a külvilág semmit nem észlelt belőle. Egyetlen egy olyan fiú barátom van akivel BÁRMIT megbeszélhetek, és sikerült megerősödnöm, megtanultam hogy nem menekülhetek a problémáim elől. De a szüleim... meg sem hallgatnak ha mesélni szeretnék valamit. Legyen az egy vicc, vagy hogy mi történt velem aznap. A napi beszélgetés hogy elmondják mi volt a munkahelyükön, és kész, utána csak az utasításokat kapom hogy mit kell csinálnom otthon, amit el is végzek 100%osan, szó nélkül. Már párszor félvállról mondtam ennyit egy veszekedés során, hogy "Bezzeg ha öngyilkos lennék, csak néznétek magatokon körbe miért tettem mert egy vad idegen jobban ismer mint ti." Mint akik meg sem hallották...

Ennyire rossz gyerek lennék,vagy miért nem figyelnek a testvéreim és szüleim rám?!


2013. júl. 23. 20:33
 1/9 anonim ***** válasza:
12%
Elegge onzo es gyerekes vagy, ha ongyilkossaggal fenyegetozol, raadasul pont a szuleidnek, akik az eletet adtak neked. Nuilvan mar annyiszor elsutotted, hogy mar "meg sem halljak". Nem korulotted forog a vilag, ezt el kell fogadnod. A szuleid lehetnenek kedvesebbek, de neked sem kene egybol kicsapnod a balhet.
2013. júl. 23. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
velem is ez van kb. de én már kicsit idősebb vagyok nálad, de engem szigorúbban neveltek de inkább nem térnék ki rá . . kiröhögnének.........
2013. júl. 23. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:

Tényleg gyerekes öngyilkossággal fenyegetőzni, ráadásul ha állandóan hangoztatod, már komolyan sem fogják venni.

Olyan korban vagy amikor azt hiszed mindenkit érdekel, hogy kivel jársz, miért vesztél össze a barátnőddel stb. -

A saját 17 éves lányomon tapasztalom, hogy (bár én mindig meghallgatom) de szófosása van. Minden áldott nap van valami ami világrengető probléma szerinte. Én leülök meghallgatom, de szívem mélyén voltak olyan napok amikor szívesebben mondtam volna neki, hogy most már jó lenne ha csinálhatnám a dolgomat is.. (csak azért vagyok türelmes, mert tapasztalom, hogy amennyire beszélni akar, olyan gyorsan változik ez is, és rohan a telefonhoz hogy a barátnőjével is dumcsizzon.)


Kedves kérdező. Ha annyira akarsz beszélni anyuddal, ad meg a módját neki. Csinálj kávét, készíts kekszet mellé, és kérd meg hogy 10 perce üljön le veled kávézni, és már jöhet a beszélgetés.. Nem öngyilkossággal kell fenyegetőzni, hanem okosan kell előállíni

2013. júl. 23. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 A kérdező kommentje:
a problémáim nem voltak minden esetben apróságok mint egy átlagos tininek úgy gondolom... de hogy még itt is csak támadjanak :') ... köszönök mindent aazért. (Y)
2013. júl. 23. 21:03
 5/9 anonim ***** válasza:

Na ez a gond veled. Azt hiszed hogy itt is támadnak, pedig senki nem támadott le, pusztán csak megírták, hogy néha gyerekesen viselkedsz.

A másik, hogy szerinted nem átlagos gondjaid vannak mint a veled egykorú tinédzsereknek. Pedig de. Csak minden tinédzser azt gondolja hogy az ő problémája sokkal komolyabb és nem átlagos.

A kérdésed amit írsz az is azt sugallja, hogy van egy átlagos 17 éves lány aki normális, jól tanul, nincs vele gond, de a szerelmi ügyei és a barátság most nem a legjobb... Ez bizony átlagos panaszkodás..

Én 16 éves vagyok, de nekem is ezek a gondjaim..

2013. júl. 23. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
Ki fogod nőni ezt a pityogós kort. De úgy van, ahogy leírták itt többen is: nem tekörülötted forog a világ. Meg a gyk sem...
2013. júl. 23. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:

18 éves lány vagyok, nekem is van néha olyan napon(jo, mostanság elég gyakran) hogy mindenkit utálok, mindenkiben a rosszat látom, azthiszem hogy nekem a legosszabb stb. de ilyenkor eszembe sem jutna öngyilkossággal fenyegetözni. ez nagyon éretlen és gusztustalan! van egy ismerösöm aki csomoszor probált öngyilkos lenni.. egy idö után már nem segiteni akartak neki hanem már aztsem tudta senki hogy kerülje mert sosem látta a jo dolgokat, mindig csak a rosszat kereste mindenben..

ne akard h téged is kerüljenek! elhiszem hogy sokszor rossz hogy nem hallgat meg a családod, nekem is a tesomnak és anyumnak a munka az elsö, én sem tudok velük beszélni semmiröl..DE! van egy nagyon jo barátnöm akinek elmondok mindent és ő is nekem:) neked ott van a jo barátod akit irtál, mondd el neki a gondjaidat .(persze ne csak mindig siránkozz, egy idö után..csunya ilyet mondani, de meglehet unni azt aki mindig hisztizik) és ezeket a szavakat ne vedd támadásnak, segiteni akarok:)

2013. júl. 23. 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
Én 12 éves koromban éreztem így magam. A szüleim építkeztek, ezért sose voltak otthon, de ha haza is jöttek, akkor is csak balhé volt, meg feszültség. Akkor a mamáméknál nyomorogtunk hárman egy szobában és a mamámék is csak veszekedni, meg hisztizni tudtak mindenért, folyamatosan a szüleim ellen hangoltak engem. A szüleim meg a nagyszüleimre haragudtak. Közbe meg velem nem törődött senki, 0-24-ig egyedül voltam, mint az ujjam, mert barátaim se voltak, mivel az iskolában se találtam meg a helyem. Nehéz időszak volt, előtte 4-5 tanuló voltam, akkor viszont már a bukás határára kerültem, mert nem érdekelt semmi. Akkor az én fejemben is megfordultak ilyen gondolatok, hogy semmi értelme nincs az életemnek, tök kilátástalan az egész, azt se tudtam, mi akarok lenni felnőtt koromban, valami takarítónői munka jelent meg a szemeim előtt, de az nem volt túl lelkesítő. Egész nap a gép előtt ültem, vagy az udvaron és nyitott szemmel aludtam, mert semmi jót nem találtam a valóságban, ezért elképzeltem magamnak egy életet, arról álmodoztam egész nap, oda képzeltem magam és így elvoltam. Meg az öngyilkosság is megfordult a fejemben, de sose tettem volna meg, komolyabban sose gondoltam rá. De miután elköltöztünk, találtam haverokat, akik foglalkoztak velem és minden jóra fordult, egy jó időszak kezdődött. A szüleimmel akkor már nem nagyon törődtem, de meg voltam nélkülük is, mert nem voltam egyedül. Nem tudom, segít e valamit, amit írtam, de jó volt leírni. Keress barátokat, fordulj kifelé, a családodat egyszer úgyis el kell hagynod, ha sajátod lesz.
2013. júl. 24. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
Te egy nagyon hülye lány vagy. Nincs önbizalmad, és csakis a rossz felé fordulsz, azt ajánlom kezdj el sportolni valamit, az nagy ívben megfogja változtatni az életnézetedet, mert amit most csinálsz az vicc. Nem muszáj mindig szót fogadni anyuciéknak, legyél egy kicsit önálló! Emeld magad az ő "kasztjukba" és viselkedj felnőtt módjára, mint egy 17 éves! Még azt ajánlom, hogy menj el bulizgatni, kirándulni, vagy táborokba, hogy új embereket ismerhess meg! Színesítsd az életed, hiszen a tiéd, és ne legyél egész nap apuciék rabszolgája!
2013. júl. 29. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!