Miért nem érti meg anyu, hogy egyedül jó nekem?

"Hiába mondom, hogy nekem jó egyedül..."

"A végére oda lyukadok ki, hogy jobb egyedül."

Lehet, hogy a "jobb" nem elég "jó". Anyukád látja, milyen vagy, hogyan érzed magad, hát lehet, hogy szomorúnak lát.

Elhiszem, hogy eddig rossz élmények értek, amiknél az egyedüllét is jobbnak tűnik. De a fő cél az, hogy jó élmények érjenek. Nem lehet feladni a keresgélést csak azért, mert eleinte nem sikerül.

Pontosabban: vannak dolgok, amikkel ezt meg lehet tenni. Ha mondjuk elkezdesz falmászásra járni, és sorozatosan rossz élmények érnek, akkor megértem, hogy abbahagyod, mert jobb nélküle. De a falmászás nem egy fontos dolog, nem alapvető része a jó életnek.

A páros élet igen. Az emberek többsége jobban érzi magát, ha van egy párja. Lehet, hogy te azon kevés emberek közé tartozol, akikre ez pont nem igaz. De az is lehet, hogy egyszerűen csak még nem találtad meg az igazit. Vagy az is lehet, hogy mostanában sok egyéb gondod van, és egyszerűen nincs kedved még ezzel is foglalkozni.

A párkeresés nem állandó elfoglaltság, nyugodtan abba lehet hagyni egy időre. De ne mondj le a fiúkról teljesen. Attól, hogy most nem akarsz egyik fiútól se semmit, a jövőben még találkozhatsz olyan fiúval, akitől akarsz majd valamit. Ha meg történetesen te tetszel meg valakinek, aki neked nem jön be, akkor se mondd azt, hogy "én sohasem ismerkedem", csak azt, hogy "ez nem kölcsönös". És kész.

Mostanában az én anyum is rákattant erre, hogy jaj nem csináltam semmit a nyáron, keressek egy fiút és járkáljunk el ide-oda...De nekem is jobb egyedül. Főleg amilyenek a mostani pasik. Nem igen találni nekem valót...:S

De mondd meg anyukádnak, hogy majd te választasz magadnak pasit, de most nem tetszik egyelőre senki, akkor meg minek járj vele? :O Majd ha megtetszik valaki és szerelmes leszel akkor majd lesz barátod.

17L

Anyukád fiatalon szült és abba nőtt bele, hogy korán kell szülni?

Neked még tanulni, és élni. A megfelelő fiú meg úgyis jönni fog. Nagyon ráérsz még.

Képzeld, az én anyukám sem érti, hogy miért szeretek néha egyedül lenni. Gimis koromban mindig úgy érezte, senki nem szeret az osztályomban, mert nem hívtak el sehová. Állandóan sopánkodott. Én nagyon jól tudom, hogy szerettek engem, mert nagyon szívesen csevegtek velem a szünetben. A bulikat meg nem szerettem, mert így nem volt nyugalmas nekem. A barátnőimmel szerettem időt tölteni ugyan, csak az volt a baj, hogy az egyik messze lakott, a másiknak a szülei elég szigorúak voltak, mivel egyke. Sehová nem engedték el. És mind a hárman szerettünk volna közös programot, mert így izgalmas volt.

Ma felnőtt fejjel elég ritkán tudok találkozni a barátokkal,mert elfoglaltak, de tartjuk a kapcsolatot!

Volt már barátod? Úgy értem, igazi, olyan, akivel nem csak azért jártál, mert megsajnáltad?

Lehet, hogy azért nem vágysz társra, mert még nem tapasztaltad meg, milyen jó érzés az.

Az a kérdés, vágysz-e egyáltalán társra.

Van, aki nem. Őket úgy nevezik: aszexuálisok. Arról ismerhetők fel, hogy elutasítják a testi szerelmet. Nincs bajuk az emberekkel úgy általában, meg a szexszel sem, csak éppen nem vágynak rá.

Néha mindenki érez így persze, de van, akinél ez állandó. Lehet, hogy te is ilyen vagy, ezt 19 évesen már elég könnyen el tudod dönteni.

Másfelől meg az is lehet, hogy csak nem láttál még jó kapcsolatot. Létezik jó párkapcsolat, igen. Mindenki azt keresi. Persze nem mindenki találja meg, és sokszor azok is azt hazudják, hogy jó a kapcsolatuk, akiknek nem. De lehet, hogy te majd sikeresebb leszel. Persze majd csak akkor, ha már te is akarod. Ha most tényleg nem hiányzik az életedbe senki, akkor talán az anyukád csak feleslegesen aggodalmaskodik.