Anyu kiment angliába dolgozni, és csak 3 hónap múlva jöhet haza, Már akkor, indulásakor bögött mindenki, de leginkább én. Valaki ír valamit, hogy megynyugodjak vagy ne gondoljak rá annyit, mert így szét mennek az idegeim!?

3 hónap nem a világ vége. Gondolj arra, hogy azért ment ki, hogy nektek jobb legyen. Szerinted, hogy esne neki, ha megtudná, hogy mindannyian csak sírtok miatta otthon?

Tudom , hogy nehéz de próbáljatok megbarátkozni a gondolattal, a ház körüli dolgokban és egymásnak pedig segíteni.

Nekem a vőlegényem ment ki három hónapra...

Nagyon rossz volt először, de egy hét alatt hozzá lehet szokni a hiányhoz. Utána megtanulod elfoglalni magad. Amúgy is kezdődik az iskola, a házimunkát is el kell valakinek végezni, és akkor már gyorsabban fog telni az idő.

Gondolj arra, hogy a karácsonyt együtt töltitek. Én sokszor elképzelem a közös karácsonyt, az segít.

Ne sírj! Légy férfi!!!

Szólj apudnak, hogy üljetek le, és beszéljétek meg, ettől kezdve ki mit fog a házimunkából elvégezni, és írjátok is le, akkor mindenki tudni fogja, hogy most miben egyeztek:

Segíts apudnak, a mosogatást, a mosást is magadra vállalhatod a suli mellett. A takarításból a fürdőszoba, konyha és egyéb közös területeket a saját szobád mellett.

Figyelj oda, hogy a tesód pedig kiporszívózza a saját + papád szobáját, és segíthet a papának a bevásárlásban, a cipekedésben.

No és figyelj oda, hogy ők is minden rájuk eső részt megcsináljanak, ne legyen fennakadás semmiben.

Anyud nagyon büszke lesz rád!

Hidd el suli mellett, ha mindezt elvégzed te is és a tesód is, percek alatt el fog szaladni az a pár hónap, és hát a technika már csodákra képes. Bármikor tudsz beszélni anyuddal, és láthatod, hallhatod a hangját!

próbáld elterelni a gondolataidat, foglald el magad valamivel

pl.menj a barátokkal vhova vagy szórakozz, bnő/baráttal menj el mondd neki h segítsen elterelni a gonolataidat