Azok az egyedülálló anyák, akik magukhoz láncolva nevelték fel a gyereküket, nagyon boldogok, hogy tönkre vágták egyetlen gyerekük életét és ezzel ottmaradt mellettük hosszú évtizedekig?

Csak nem te is egy ilyen gyerek vagy? Brühühü!

Csak azt lehet odaláncolni, aki hagyja magát...

A szülő nem az egyedüli aki formálja, neveli a gyereket. Nincs kizárólagos szerepe a gyerek életében.

Senkit nem lehet leláncolni. A legjobb barátomat megpróbálta az anyja. 16 évesen meglépett, és meg sem állt Kanadáig.

Aki az anyja mellett marad egész életére, az azért teszi, mert neki így jó.

A kérdés amellett hogy végtelenül keserű és ostoba, még egy oltári nagy baromság is.

Hát sajnos ez amúgy is jellemző a nőkre - tisztelet a kivételnek. (Én is nő vagyok amúgy!)

Ez abból is adódik, hogy amikor megszületik a gyerek, sok nő teljesen megőrül. Onnantól ő csak Anya (nagybetűvel), semmi más sem érdekli. Főleg nem a férje. Először ugye "Pocaklakó", meg "Picúrka" meg "Babuci". Amíg kicsi, minden a gyerek, más nem is kell, ő az élet értelme, minden nő hülye, aki nem szül...

Ő mindent felad, beleértve a karriert, a párkapcsolatát, az ÉLETÉT. Mert ő Anya, és neki ez a rendeltetése az életben.

Persze, hogy később pedig ezt vagy kimondva is a gyereke fejéhez vágja, vagy csak "lelki terrorral" tudatja vele, hogy várja a "fizetséget".

Pedig tényleg vannak anyák, akik megpróbálják...

Azt viszont hadd mondjam el, hogy édesanyaként az ember néha hajlamos elfelejteni, hogy a gyermekei nem az ő tulajdonát képzik. Ők csodálatosak, de csak "kölcsön" kaptuk őket, azért, hogy szeressük és felneveljük őket. Ha egy anya igazán szereti a gyermekeit, akkor tudatosan helyezi előtérbe a gyermekek érdekeit (szabadság, függetlenedés természetessége...), és nem a maga önző vágyait éli ki rajtuk. Azaz a kiteljesítésükre törekszik, nem pedig a megnyomorításukra.