Egyedül nevelem a két lányomat és nem vagyok benne biztos, hogy sokáig fogom bírni. Szerintetek mit csináljak?

Azt szokták mondnai, hogy ha egy teher alatt nem törsz össze, akkor megerősödsz általa.

Fogod te bírni, mert muszáj bírnod. És ha 10 gyerekd lenne, és a 10. születésénél meghalt volna az anyjuk? Mit tennél? Ha volna pénzed, fogadnál dadát, ha nem, akkor húznád az igát.

Nagyon engedékeny ember vagy, mert nem tudod a lányaid tiszteletét kiérdemelni. Tessék nekik határokat szabni és azokat mindig és mindenkor betartatni! Egy kisgyereknek nagyon-nagyon fontos az, hogy tudja mi a fehér és mi a fekete, hol vannak a határok és meddig mehet el. Az lesz számára lélektanilag később a stabil pont, ahova visszatérhet, amikor bármiféle káosz van a lelkében (pl. serdülés, terhesség, válás, vagy gyász). Ha az ember tudja, hogy VANNAK határok, akkor azt később lehet feszegetni, de ha határokat sem ismer, akkor az azt jelenti számára, mintha egy ködös lápon bolyongana egyedül. Nem tudja, mihez tartsa magát. Ez nagyon nagy baj, és a feleséged részéről nagyon súlyos nevelési hiba!

Úgy szokhatod meg, hogy ha van pénzed, akkor keress egy stabil érzelmű és megbízható nőt, aki felügyel rájuk. Ha nincs erre lóvé, akkor keményebbnek kell lenni, és pontos rendszabályokat kell tenni, és a határokat meghúzni. Aki megszegi, azt büntetni, és azonnal megmondani, hogy mit miért kap.(A büntetés nem egyenlő a veréssel, mint bizonyára tudod.)

A lányaid azért viselkednek így, mert az anyjuk anyonkényeztette őket, nem szabott határokat nekik és nem volt stabil apafigura az életükben. Most ezt megkaphatják tőled, ha hajlandó vagy végre felvállani az apaszerepet.

Ps: a helyi nevelési tanácsadóban tudsz segítséget kérni, ha végképp elakadsz. A címre fent vannak a neten, de a háziorvos is tud segíteni.

[link]

Ez a kép jutott eszembe :P